Ami nem öl meg…

Az élet nem mindig fenékig tejfel. Olyan, mint egy hullámvasút: egyszer fenn, egyszer lenn. A magasban jól érezzük magunkat, ám ha beüt a krach, akkor hatalmas lelki erő kell ahhoz, hogy ne veszítsük el az életben való hitünket.

Gyakori jelenség, hogy embertársaink egy része képtelen feldolgozni az őket ért sorscsapásokat, és nem tudnak kimászni a gödörből. Ennek következménye lehet egy pszichoszomatikus betegség, melynek következménye a testi és lelki leépülés valamilyen formája. A kór a jelenlegi tudásszinten gyógyíthatatlan.

A szenvedés elkerülhetetlen része életünknek, de nem sorscsapás, hanem lehetőség a fejlődésre – állította Nietsche, a filozófus. Tény, hogy az így szerzett tapasztalatokkal növekedünk. Rengeteg dolgot megtanulunk magunkról segítségükkel, felfedezzük az erőnket, a tartalékainkat. Ha megtapasztaljuk a fájdalmat, akkor képesek leszünk hálát érezni a jó történésekért, és nem vesszük azokat magától értetődőnek.

Tudományosan bebizonyított tény az is, hogy az agyat lehet tréningezni, tanítani. A szakemberek ajánlása szerint a rendszeres meditáció és a légzőgyakorlatok segíthetnek kontrollálni az érzelmeket, és kordában tartani a pánikot. Akadnak még különböző tippek és trükkök az érzelmi kitartásra és ellenállóképességre, ám a leghatásosabb valójában a tapasztalat.

Egy-két átélt nehézség megtanítja az embert arra, hogy van kiút, és előbb-utóbb tudatosul benne, hogy ami nem öli meg, az megerősíti.