Rohanunk

Az állandó stressz és a folyamatos teendők közepette gyakran csak rohanunk egyik helyről a másikra, anélkül, hogy igazán figyelnénk a jelenre. Az örökös rohanás, amely életünk szinte minden területén jelen van, úgy gondolom, hogy a modern társadalom elvárásaiban gyökerezik, a folyamatosan növekvő teljesítménykényszerben.

A globalizáció és a technológia fejlődése révén minden pillanatban elérhetőek vagyunk, ami azt a tévképzetet kelti, hogy mindig azonnal reagálnunk kell minden helyzetre. A szabadság idején is sokan érzik úgy, hogy az idő drága, és minél többet kell kihozni belőle, ezért sietnek még a pihenésre szánt időben is. A piacon, az üzletekben és az éttermekben is tapasztalható türelmetlenség oka gyakran az a belső nyomás, hogy minél több feladatot el kell végezni rövid idő alatt. Pár nappal ezelőtt a piacon előreengedtem egy hölgyet a sorban, mert láttam, hogy nagyon türelmetlen. Ő csodálkozva köszönte meg, nem értette, hogy én miért nem sietek.

Úgy gondolom, hogy a társadalmi versenyhelyzet és a közösségi média által sugallt tökéletes élet képe is növeli a nyomást, hogy mindenki minél többet és gyorsabban teljesítsen. Az emberek gyakran félnek attól, hogy lemaradnak valamiről, ha nem sietnek, még akkor is, ha éppen nincs miért rohanniuk. A türelmetlenség és a rohanás egyfajta belső feszültségből fakad, amelyet a folyamatos készenlét és elérhetőség táplál. A pihenés és a kikapcsolódás helyett sokan azt érzik, hogy folyamatosan „üzemelniük” kell.

Ez a jelenség hosszú távon nemcsak a mentális egészségre káros, hanem a társas kapcsolatokra is negatív hatással van. Az örökös rohanás helyett fontos lenne megtanulni, hogyan lassítsunk le és értékeljük a pillanatokat, hiszen a valódi pihenés csak akkor valósulhat meg, ha időt szánunk a kikapcsolódásra és a jelenlétre. A lassítás nem azt jelenti, hogy kevesebbet érnénk el, hanem azt, hogy amit elérünk, azt teljesebb szívvel éljük meg.