Hőhullám

Nehéz szavakkal kifejezni azt a felüdülést, amit a hétvége jelentett. Amikor a napközbeni hőmérséklet csaknem 20 Celsius-fokkal, 22 fokra esett vissza a két hete tartó, emberi mivoltomból kiforgató hőhullám után. A szombat fő programpontja az volt, hogy reggel sarkig tártam az összes ajtót és ablakot, és úgy hagytam azokat az éjszakai lefekvésig. Ezzel valamelyest sikerült visszahűtenem az izzásig hevülő falakat, és noha vasárnap már emelkedett a hőmérséklet, és arra a napra e sorokat írom, 32 fokot jósolnak, ez mégis sokkal inkább jellemző éghajlatunkra, mint a szaharai forróság. Sajnos azonban azt is tudom, hogy immár nem a hőhullámokat kell átmenetinek tekinteni, hanem az elviselhető periódusokat, hiszen mindannyiunk közös műve mostanra ért be: sikerült tönkretenni a bolygót az őrült fogyasztással.