Mit főzzek ma?

Mit főzzek ma? Nap, mint nap felmerül ez a cseppet sem ördögtől való kérdés, viszont tapasztalatom alapján a választ sokszor a legnagyobb géniuszok sem tudják. Pedig ez az aztán nem atomfizika. Igazából talán egy kicsit mégis, viszont nemcsak fizika, hanem kémia, biológia és egy kis gazdasági alapismeret sem árt hozzá. 

Tudni kell ugyanis, hogy mi kell például a sajtos tésztához. Aztán az sem hátrány, ha a tésztát főzzük ki a lobogó sós vízben, és nem a tejfölt. Ha pedig ezzel mind megvagyunk, és már kellően jól laktunk, jöhet a procedúra kémiai része: az aznapi halogatás és a másnapi kínok közti mosogatás. Mi háziasszonyok már csak a felsoroltak alapján is mind igazi géniuszok vagyunk. De, ha ez még nem lenne elég, akkor az sem elbagatellizálandó, hogy a „nekem mindegy” vagy „nem tudom” szavakból sokszor igazi királyi lakomát vagyunk képesek az asztalra varázsolni.

A többfogásos menü viszont komoly előkészületeket is igényel, ami nemcsak az agytekervényeinket, de a pénztárcánkat is megterhelheti. Gondoljunk csak bele: a „nem tudom” és a „nekem mindegy” elnevezésű fogásoknak általában céltalan vásárlás a végeredménye. Még céltalanabb, ha az ember már eleve éhesen lép be a bevásárlóközpont küszöbén, mert akkor aztán kő kövön nem marad, minden földi jó bekerül a kosárba. Egy kis csoki, egy kis nasi, egy kis üdítő, viszont a sok apróságtól csak úgy folyik a pénz a tárcából. És persze nem utolsó sorban a nyári strandos testtől is elbúcsúzhatunk.

Így nálunk már hónapok óta bevett szokás, hogy vasárnap este megbeszéljük a heti menüt. Elsődleges célja, hogy minél gyorsabban megjárjuk a bolti túrát. Másodlagos célja, hogy csak azokat vegyük meg, amit tényleg meg is fogunk enni. Az már egészen más tészta, hogy a vasárnap este megálmodott ragulevest a következő hét péntekén már a kutya sem fogja kívánni és a végén inkább rendelünk egy pizzát, de azt szokás mondani: a szándék a fontos.