Levendula az idegekre?

Javában tart a levendulaszezon, a csodaszép lila virág pedig nemcsak fantasztikus illatú, de nyugtató hatású is. De vajon ebből mennyi az igazság? Életemben először jártam levendulaszüreten, ahol egy gyönyörű lila mező fogadott. Eltökélt célom volt egy hatalmas zsák virággal hazatérni, amiből házi szörpöt készíthetek, hátha jót tesz majd az idegeimnek. 

Közismert tény ugyanis, hogy a levendula nyugtató hatású gyógynövény. Kevésbé közismert, hogy bár a mező gyönyörű, egyszerre lehet félelmetes is, amikor a sűrű bokrokban –minden túlzás nélkül – több száz méhet pillantunk meg. Hősiesen leküzdve minden akadályt, egyfajta dzsungelharcosként a tűző napon, csaknem negyven fokban a kitartás meghozta gyümölcsét: egy jó nagy zsáknyi levendulát, amivel akkor még nem sejtettem mennyi baj lesz. A házi szörphöz a pille súlyú virágból röpke 2-3 óra alatt harminc dekagrammnyit letépkedtem, ugyanis a növény szára nem kerülhet a főzetbe. Miután az egész lakást beborította a lila kincs, egy titokra is fény derült: a nyolcvanhatodik tüsszentés már biztosan nem csak a klíma miatt volt. Az orrfolyáson túllépve, bedagadt szemmel is folytattam a műveletet: cukorszirupot főztem, beletettem a levendulát és a citromot. Persze a legnagyobb edényem is kicsinek bizonyult. 

A boszorkánykonyhában több mint egy napig hagytam illatozni az állítólag megnyugtató finomságot, amit az idő elteltével újraforralva üvegekbe töltöttem. Szerencsémre csak enyhe égési sérüléseket szenvedtem. Összességében tehát két napi munka és gyötrelem után örömmel kóstoltam meg a végeredményt, ami nem is lett rossz. Elégedetten dőltem hátra a kanapén, majd egy perc múlva a konyhai csendéletre pillantva a világ összes nyugtató levendulája sem lett volna elég az idegeimre.