Dinnye

A rekkenő hőségben nincs is jobb csemege, mint egy igazán édes, lédús dinnye. A lehűtött görög vagy sárga, tökéletes felfrissülést nyújt a forró napokon. A legédesebbet nem mindig egyszerű kiválasztani a sok egyforma közül. Vannak különféle, generációkon átöröklődő jól bevált módszerek és trükkök, amelyek segítenek a döntésben.

A legismertebbek egyike a kopogtatás, ám a kongó hang nem minden esetben váltja be a hozzáfűzött reményeket. A szakemberek váltig állítják, hogy a fülünk helyett inkább a szemünkre és az orrunkra érdemes hagyatkozni. Sokat elárul a dinnye hasán lévő sárga folt - ahol a gyümölcs a talajjal érintkezett - színének élénksége. A zöld vagy csavart szárú dinnyét ne akarjuk haza vinni, inkább azt válasszuk, aminek a szára már elszáradt. Ajánlott a tapintásos vizsgálat is. Amennyiben a héj egy kicsit rugalmas az jó jel. A dinnyénél nem a méret a lényeg, így inkább a megjelenés. A mézédes, érett dinnye héja leginkább matt, homályos. Végül, de nem utolsó sorban a szaglásunkat is be kell vetni a siker érdekében. A mézédes dinnye édes, intenzív illatot áraszt, a „szagtalan” valószínűleg éretlen, a túl illatos pedig túlérett.

A fentiekben leírt okosságokkal felvértezve indultam én is a minap „dinnyeszüretre”. A boltban alapos vizsgáltba kezdtem. Körülményességem nem kis feltűnést keltett az eladók és a vásárlók körében. Jó tíz perc elteltével a bevásárlókocsiban landolt a számomra megfelelőnek ítélt gyümölcs. Hazaérve jól behűtöttem a szerzeményem, amit este büszkén, némi kommentár kíséretében tettem ki az asztalra. Kiderült, nem kellett volna előre innom a medve bőrére, mivel a dinnye íze hagyott némi kívánnivalót maga után. Ismét rá kellett jönnöm, hogy nem elég a sok okosság, a mézédes gyümölcs kiválasztásához némi szerencsére is szükség van.