Nemzeti összetartozás

A napokban egy trianoni megemlékezésen hallottam újra Dsida Jenő Kerülöm a nevedet Erdély című versét, Csibi Attila erdőszentgyörgyi polgármester, idézte fel. Nagyon mélyen megérintett, elsősorban mert Erdélyből származom, és több okból is aktuálisnak érzem. Az összetartozás napján, június 4-én különösen fontosnak érzem, hogy átéljük az összetartozás élményét. Jó lenne, ha ezen a napon ezt minden magyar érezné. Függetlenül az ideológiáktól vagy a különböző véleményektől.

Legalább egy napra mindannyian csak magyarok lennénk, egyszerűen csak magyarnak érezhetnénk magunkat itt, Magyarországon. Ez talán nem olyan nagy kérés. Fontos lenne, hogy ezt az érzést a fiatalok is megtapasztalják. Jó lenne megtanítani őket, hogy néha leüljenek és elolvassanak egy-egy verset, amely a külhoni magyarokról  szól. A több mint száz évvel ezelőtti Magyarországról mesélnek, egy olyan országról, ami ma már csak emlék. Az ilyen versek segítségével jobban megérthetnék a múltat és azt, hogy mit jelent magyarul gondolkodni és érezni. 

Az összetartozás napja nemcsak emlékezés, hanem az egység és a közösség ünnepe is. Dsida Jenő versei – különösen a Kerülöm a nevedet Erdély – segíthetnek abban, hogy mélyebben megértsük ezt az érzést. Az ilyen események alkalmat adnak arra, hogy elgondolkodjunk azon, mit jelent magyar közösséghez tartozni, és hogyan ápolhatjuk ezt az érzést a mindennapokban. Összefogva és egymást támogatva tudjuk csak megőrizni nemzeti identitásunkat és kultúránkat.

Ezért fontos, hogy az összetartozás napján megemlékezzünk mindazokról, akik hozzájárultak nemzetünk fennmaradásához. A versek erre kiváló eszközt nyújtanak, hiszen áthatja őket a hazaszeretet és az összetartozás érzése. A jövő generációinak is át kell adni ezt az érzést és tudást, hogy megértsék, milyen fontos a nemzeti összetartozás. Az ilyen megemlékezések és versek segíthetnek abban, hogy ezt az üzenetet továbbadjuk. Az összetartozás napja emlékeztet minket arra, hogy bárhol is élünk a világban, mindannyian egy nemzet részei vagyunk.