Karoshi

Karoshi, vagyis belehalni a munkába, a japánoknak már külön szavuk van arra, ha valaki szó szerint halálra dolgozza magát. 2017-ben került nyilvánosságra a 2013-ban elhunyt 31 éves japán televíziós újságíró esete, aki egy hónap alatt csaknem 160 órával dolgozta túl magát: soha nem vette, vagyis nem vehette ki a hétvégéket és minden nap késő estig, vagy éjfélig dolgozott. A teste végül felmondta a szolgálatot, krónikus keringési elégtelenség következtében meghalt. Ismétlem, 31 évesen. 

Rengeteg más hasonló eset tudódott ki, és a japán kormány igyekezett tenni a probléma megoldása érdekében, szabályozták a munkával töltött időt, és a túlórát. Azt hiszem, hogy lassan Magyarországon is találhatnánk egy frappáns szót a jelenség leírására, mert egyre nagyobb terhek nyomják a dolgozók vállát: akárhová nézek, azt látom, hogy a munkavállalók mértéktelen hajszolása jellemzi a munkáltatókat. Folyamatosan növekvő munkaterhek, mind kevesebb szabadidő. Márpedig az jár, mivel nem rabszolgának szegődik el az ember egy céghez, hanem a tudását és kompetenciáit hasznosítani a vállalat vagy intézmény céljai érdekében, ellenszolgáltatás fejében. 

Jár a hétvége, jár az ünnep- és munkaszüneti nap, és járnak az esték is. Amikor a munkavállaló pihen, feltöltődik és a családjával van. Ha nagyon közgazdaságtanosan akarok fogalmazni, regenerálódik a további munkavégzés érdekében. Sajnos itthon sok esetben ezt még egyáltalán nem veszik komolyan a munkáltatók, de a nyugati országokban (és a jobb itthoni cégeknél) nagyon is figyelnek a munka és magánélet egyensúlyára, és munkavállalói elégedettség meglétére. Ezekben a referenciaországokban nem bombázzák a főnökök e-mailekkel a munkavállalót esténként, nem hajtják bele dolgozni a hétvégébe, és nem csattogtatnak ostort a hátán az ünnepnapokon. 

Tekintettel vannak arra, hogy a becsületes munka energialeadással jár, és a fáradtság és fásultság ellenszere nem a még több munka és a még inkább fokozódó teljesítmény. Ennek hatása a krónikus fáradtság, a kiégés, és végül a különböző betegségek, netán a halál. Munkáltató, és bizony a munkavállaló közös felelőssége, hogy ez ne így legyen. A munkavállalónak ki kell állnia magáért, a munkáltatónak pedig belátással kell lennie. Már, ha képes rá.