Piactér

Annak idején, amikor gyermekként szüleimmel néhanapján kimentem a zsibpiacra, többnyire csak nézelődni, és kevésbé vásárolni, mindig óvva intettek a zsebesektől. Gondosan eldugták pénztárcájukat, és nekem is meghagyták, hogy jól tegyem el a kis pénzem, amit magammal vittem. Mert a bámészkodó vásárlókra, akik a tömegben vadásznak újabb portékákra, a zsebtolvajok vadásztak. És ők bizony sosem tértek haza üres kézzel, rendre hallottuk hogy valakinek ellopták a pénztárcáját és az ott drosztoló rendőrt kereste elkeseredetten. 

A napokban jutott ez eszembe, amikor ismerősöm mesélte, hogy néhány ruhadarabját áruba bocsátotta az online piactereken, több oldalra is feltöltötte az eladni kívánt ruhák hirdetését. Hamar érkezett is több megkeresése, melyben egy csomagküldő szolgálat nevét is tartalmazó linket küldött egy női profil. Azt állította, hogy előre elutalta az egyik ruha vételárát, csak a hivatkozásra kell kattintani, ott megadni az adatait − számlaszám, bankkártya-adatok −, és már érkezik is a pénz, majd a futár automatikusan megy a ruhadarabért. Már ha a linkre pillantott ismerősöm, látta, hogy gyanús, mert nem csak a futárcég nevét tartalmazta, hanem egyéb, indokolatlan elemeket is. Ezután, mivel a közösségi oldal piacterére feltöltött hirdetésre érkezett az ellenállhatatlan ajánlat, ellenőrizte az állítólagos érdeklődő profilját, ami novemberi regisztrációt mutatott, tehát másfél hónapos sem volt. Nyilvánvalóan álprofilt használt az illető, ami a megtévesztést szolgálta. Mögötte pedig a virtuális piactér zsebese volt valójában. 

Már régóta azokat az időket éljük, hogy nemcsak a boltban, vagy a valódi piacon kell ügyelnünk arra, hogy megőrizzük pénztárcánk tartalmát az aljas vérszívóktól, hanem ugyanezt az online piactereken is meg kell tennünk. Mégpedig fokozott körültekintéssel, sohasem megadva adatainkat az ismeretleneknek, és nem rákattintani a gyanús hivatkozásokra. Akkor talán a kibertér tolvajai más áldozat után néznek. Sajnos bizonyára találnak is.