Ajtó be, ablak ki

Sokszor elgondolkodtam gyerekkoromban azon, hogy mi történik a mesék után. Amikor legördül a függöny, amikor elhangzik a mondat, hogy „boldogan éltek, amíg..”. Valóban ennyi lenne? Létezik „megérkezős” pillanat? Az élet arra tanít, hogy minden vég csupán egy újabb kezdet, egy következő tapasztalat lehetősége. Ha vége egy évnek, követi az új év eleje. Sosem ér véget semmi, csak új kezdődik helyette.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak bennem 2023 vége felé, úgy látom a véget és a kezdetet, mint egymás szinonimái. A pohár félig tele vagy félig üres? Valami elúszott vagy valami újnak nyílt lehetőség? Talán ez a legfontosabb különbség ember és ember között, de inkább csupán hozzáállások között. Én is látom néha félig tele, néha pedig szinte üresnek azt a bizonyos pohárkát. Talán az élet titka csupán ennyi, hogy egyre többször annak igyekezzünk figyelmet adni, ami történhet, ami a pohár másik felébe beletöltődhet.

Van egy belénk kódolt vágy, talán ez fűti mindannyiunk lelkét, hogy jobb legyen. A vágy a boldogságra, a növekedésre, a gazdagságra, a szépségre, az új tapasztalásra. Hiszem, hogy a változás a komfortzónán kívül kezdődik. Hiszem és tudom, hogy a félelem is ott kezdődik. Ez a két mondat egymást követve pedig arra enged következtetni, hogy a félelemre akár úgy is tekinthetnék, mint a fejlődésem jelzése. Természetes, hogy egy új helyzetben, amelyben még nem voltam, a testem, az elmém megijed, hisz ilyet még nem látott. S mivel ilyen még nem volt, lehetőséget kapok arra is, hogy változzak, növekedjek, új tapasztalatokat szerezzek. Embert barátjáról, tartja a mondás. Kedvem lenne azt mondani, hogy embert tapasztalatáról. Én döntöm el, hogy az ajtót bezárom és nyitok-e ablakot. Olykor pedig az ajtó zárul magától, az ablak nyílik és én dönthetek arról, hogy ezt örömmel fogadom vagy a huzat miatt sopánkodom. Hiszem, hogy erővel vagyunk megáldva, annak az erejével, hogy felülírhatjuk a véleményünket bármely pillanatban, bármely szituációval kapcsolatban.

Kívánom az új évre és mostantól minden napra, hogy felülírjuk saját ítéletünket olyan módon, amely minket szolgál, olyan módon, amely békével tölt el. Kívánom, hogy a poharat töltsük tele, miért kéne csak félig legyen, ha pedig félig üres, biztos csupán azért lehet, mert épp szomjunkat oltottuk vele. Egészségünkre.