Köszönöm, lányok!

Bevallom, javarészt hidegen hagynak a sportok. Sosem tudok bekapcsolódni az aktuális focimeccs, kézilabda-mérkőzés vagy kosárviadal történéseit taglaló beszélgetésekbe, az abban résztvevők látható, de illemből titkolt csalódására. Ugyanez igaz a kerékpárversenyekre, az úszásra, az atlétikára, a teniszre, az asztaliteniszre, a sízésre, s úgy általában a téli sportokra. Sőt, úgy általában igaz ez minden sportra. Két kivétellel.

Az egyik az autósport, amit szenvedélyesen imádok. Nemcsak a jelen, de a múlt versenyeit, vagy annak részleteit is szívesen nézem. Nosztalgiázom Schumacher és Hakkinen, vagy Alonso egy-egy nagy csatáját látva. Ámulok Senna körein, Mansell, Alesi, Berger megmozdulásán.

A másik eset, ha bármely sportágban magyar induló, vagy magyar csapat mérkőzik éppen. Akkor azonnal, átmenet nélkül válok fanatikus szurkolóvá, sportágtól függetlenül, olyan szenvedéllyel, amit csak ilyenkor érzek, és amiről a magát nagy sportimádónak tartó személyek is elégedetten csettintenének. Hogy mi van ennek mélyén, próbálhatjuk szétszálazni, mély pszichológiai rétegekbe vezetne, de talán elég annyi, hogy magyar sportolónak vagy csapatnak szurkolni hazaszeretet. Mégpedig alkalmazott hazaszeretet. Ahogy mondják, a sportolók hazájukat, a magyar sportolók hazánkat képviselik. Vagyis minket, akik a haza vagyunk. Ez pedig a legmélyebb, legzsigeribb szinteken rezonál bennünk.

Mint ahogy rezonált bennem hétfő este is, amikor a magyar kézis lányok horvátok elleni hősies vb-küzdelmét látva vetkeztem le józan eszem, és a csendháborítás tényállását bőven kimerítve buzdítottam őket a tévén keresztül. Amikor a horvátok már hat ponttal is vezettek ellenünk, akkor a lányok olyan egységgé váltak, hogy ávágták magukat az ellenfélen, és az utolsó percekben öt gólt lőve megszerezték a győzelmet, amihez Bíró bravúros védései tetéztek, még a horvát hetest is kifogta. Az eredmény, hogy továbbjutottunk a vébén, és olimpiai selejtezőn is játszhatunk. Én pedig köszönöm, hogy kimozdítottatok a sport iránti apátiámból, és szurkolhattam értetek, magunkért.