Minden nap egy meglepetés

Ezt a mondatot hallottam egy kávézóban. Nagyon tetszett a gondolat. Eltűnődtem rajta, vajon igaz-e. Gyerekekként valószínűleg így volt. Minden napnak engedtük, hogy újat hozzon, nem tömtük tele a terveinkkel, elvárásainkkal, félelmeinkkel. Nem próbáltuk meg kitalálni, vajon mi jön, engedtük a napot megmutatni magát olyannak, amilyen.

Egy ideje foglalkoztat a csoda kifejezés. Csoda, szerencse, véletlen, meglepetés.. Ezek nálam mind egy helyre vannak bekötve. Valami, ami váratlan, valami, amire nem volt ráhatásom, valami, ami látszólag a semmiből pozitív fordulatot vett. Ki ne vágyna ezek megtapasztalására? Erre vágyunk, a kontrollt elengedni és spontán csodákat tapasztalni, de ennek ellenére mégis kontroll alatt tartjuk az életünket, lehetőleg úgy éljük a mai napot, mint a tegnapit, a holnapit úgy, mint a tegnap előttit, telerakjuk előfeltételezésekkel, gondolatokkal és tettekkel, amelyek semmiben nem különböznek szinte a korábbiaktól. Közben pedig csodára várunk. Ha pusztán matematikailag állnék ehhez, akkor is egyértelmű lenne, hogy „ha semmi nem változik, semmi nem változik”.

Ha csodára várunk, csodává kell válnunk. Elgondolkodtam, mi lenne az ige erre. Elég nyilvánvaló. Csodálkozás. Itt jött az aha-élményem. Itt értettem meg, miért élnek a gyerekek csodákkal és meglepetésekkel teli életet. Ők még csodálkoznak. A bennem élő matematikus is egyetértően bólogat, így kijön a képlet. Minél kevesebbet csodálkozunk, annál kevesebb csodát engedünk megszületni az életünkben. Minél több alkalommal engedjük át magunkat ennek a fantasztikus érzésnek, amikor valóban gyönyörködve tekintünk az életre, annak szépségét szinte hitetlenkedve figyeljük – ez számomra a csodálkozás –, annál gyakrabban élhetünk meg csodának nevezhető élményeket. 

Életemet egy alapigazság szerint élem, miszerint azt vonzod, ami vagy. Ez nem önámítás, ez nem struccpolitika vagy bármi egyéb, ez csupán tudomány. Sok év telt már el azóta, hogy felfedezték tudósaink, hogy mi 95% energia és 5% anyag vagyunk. Ez az arány napról napra változik az energia javára. Az energia pedig nem vész el, csupán átalakul. Azzá alakul, aminek mi fókuszunkat adjuk. Ha csodálattal telve tekintek a világra, mely körülvesz, az csodákkal ajándékoz meg engem. Kijött a képlet. Csodák megfejtve. Csodálkozással teli napokat kívánok mindenkinek!