Közösségi média

Ma már egyáltalán nem szólok hozzá a közösségi oldalakon megjelenő bejegyzésekhez, két okból sem. Egyrészt a hozzászólások, vélemények egyenrangúak lettek, vagy ha úgy tetszik, demokratizálódtak, és a kibertérben ugyanakkora a súlya egy adott szakterületen járatlan ember hozzászólásának, mint a terület szakértőjének, tanárának, tekintélyének. Azt is mondhatjuk, hogy a közösségi média lerombolta a szakmai tekintélyt, ami segíti a nem szakértőket eligazodni. Az én véleményem is csak egy lenne a sok közül, bármennyi gondolkodás, utánanézés, kutatás és érlelés is előzte meg.

A másik ok a kommentkultúrának nevezett kétségbeejtő helyzet. Ugyanis sosem tudni, hogy a véleményemért, a nézőpontomért ki támad meg – csak azt lehet sejteni, hogy valaki úgyis megtámad. Hiába visszafogott, tudatosan olyként megformált, lekerekített az a vélemény, hogy lehetőleg senki érzékenységét ne sértse, akkor is fogja valakiét. Vagy ha nem, akkor azok a mások majd jobban tudják. De nemcsak akkor születnek siralmas tapasztalatok, amikor valamely kérdésben véleményt nyilvánítunk, hanem akkor is, amikor valaki egy kérdést intéz egy közösségi oldalon működő csoportban. Lehet az a legártatlanabb, információszerzésre irányuló kérdés is. Azonnal tucatjával jelennek meg azok, akik sárba tiporják a kérdezőt tudatlanságáért. Ha pedig valaki jogos felháborodásának ad hangot bármely kérdésben, vagy éppen segítséget kér egy nehéz helyzetben, százszámra özönlenek a kegyetlen, részvétlen kommentek, aminek megformálásában ugyanaz a kéj érezhető, mint amikor a földön fekvőbe belerúgnak. Csípőből, zsigerből, szűretlenül születik a hozzászólások nagy része, egyáltalán nem törődve azzal, hogy a szó miként sebzi meg az olvasóját.

Ezt látva olyan érzésem van, mintha egy derítő levegőjéből szippantanék nagyokat. A közösségi média lett az a felület, ahová a lélek salakja a jóérzés és a társadalmi normák gátját átszakítva beömlött. A barbárok elvesztették Rómát, és most a közösségi médiában a kulturált, megértésre törekvő véleménycsere lehetőségét is. Addig, amíg ez nem változik, én magam csak elhűlve szemlélem, és nem alakítom azt a fórumot.