Mi az igazi luxus?

A luxuson gondolkodtam. Vannak dolgok, amiknek a jelentését időről-időre felülírjuk, és szerintem a luxus felülírásának ideje jött most el. Reggel futni voltam és egy nőt láttam. Nyugodtan, lassan sétált az őszülő lombok alatt, és akarva-akaratlanul is féltékenység fogott el.

Elképzeltem, mennyire ráér. Elképzeltem, hogy sehova nem kell sietnie. Elképzeltem, hogy nem kapkod, mert megteheti. Megteheti, hogy csak lassan sétál. Megteheti, hogy még a telefonját sem nézegeti, engem sem, sőt senkit sem, csak gyönyörködik a reggelben. Megérintett az őt körüllengő luxus. Igen, ezt a szót volt kedvem használni magamban, mert így éreztem. Azt éreztem, ez az igazi luxus, amit ő él. Aztán ahogy tovább néztem, előkapta a telefonját és láttam, hogy máris kizökkent a luxusból, ami körülvette. Máris aggódott valami miatt vagy valami másnak hagyta, hogy a figyelmét uralja.

Hisz mi a luxus? Szabadság. Szabadság abban, hogy én döntöm el, mit csinálok. Luxus az, hogy lassan sétálok. Luxus az, hogy nem kell megnéznem a telefonom csak azért, mert pittyent egyet. A luxus valójában nem más, mint egy nyugodt elmeállapot. Egy mentális egyensúly.Hisz ezt még a boltban sem tudjuk megvenni, ezt beárazni sem lehet. Ez a legértékesebb kincsünk, melyet vagy mi magunk adunk oda valakinek vagy óvatosan őrködünk felette.

Sok mindenre mondtuk régen, hogy luxus. Aztán, ami egy adott generációnak luxusnak tűnik, a következő fiatalság már egyértelműnek veszi. Telefon, tévé, autó, lakás. De az igazi kincs, a valódi luxus, a tényleges érték valójában az idő és generációk múlásával nem változott, ez pedig a nyugalom. Igen, talán, ha csak egy szóval fejezhetném ki azt a lelkiállapotot és életmódot, szemléletet és luxust, úgy hívnám: nyugalom.

A nyugalom a modern kori – bár szerintem mindenkori – luxus. Hajtjuk az életet, a pénzt és mindent, mi azért kapható, nem is vagyok ezek ellen, csupán elgondolkodtam a lehetőségen, hogy a valódi luxus, talán nem az, ami a boltban vásárolható. A valódi luxus egyedül önmagunkban teremthető meg és egyedül megélhető, nem megvehető. Hisz sok ember luxusra vágyik, irigyli azt a másiktól, de ha látnánk, hogy mennyi stressz és áldozat van egyes luxuscikkek mögött, valószínűleg a legkevésbé sem sajnálnánk azt a másik embertől. Ám az, amelyre mindenki vágyik – tudja ezt vagy sem – kétségkívül az élmény, amit életnek hívunk.