Energia

Az álom szón gondolkodtam. Álomnak hívjuk, ahova este elutazunk, és álomnak hívjuk azt, ahova testben utaznánk el. Mi a közös bennük, hogy mi ugyanazt a szót használjuk rájuk? Mindkét esetben valahol máshol vagyunk. Mindkét hely más, mint az, ahol jelenleg tartózkodunk. 
A remény hal meg utoljára – mondják sokan. A reményen is gondolkodtam. Ha valóban az hal meg utoljára, miért van annyi reményvesztett ember? A remény nélkül már nem is valódi bennünk az élet lángja, már csak vegetálunk? Azt hiszem, a bátrak mernek ma már csak remélni vagy álmodni. Majd azt is mondjuk, bátraké a szerencse. 

Ezek szerint a szerencse is az álmok közt bújik meg? Hisz valójában mi is az a jelenség, amit mi szerencsének hívunk? Csupán egy fordulat, ami onnan, ahol voltunk, talán nem volt látható, nem „logikus” következmény, úgyhogy felcímkézzük szerencsének. 

De, ha én hiszek valamiben, kedves Olvasó, az egyedül az ok és a következmény. Én azt hiszem, mindenki a saját sorsát kovácsolja, és teszi ezt a döntései, gondolatai, tettei által. Így, ha valakit szerencse is ér, az nem más, mint óhatatlan okozata annak, ahol előtte ő volt, amiket gondolt, csinált, érzett. 
Hogy jön mindehhez az álmodozás? Mi egyáltalán az álmodozás? Ami vagy, azt vonzod – mondják a spiritiszták és Te már tudod, hogy szeretem őket idézni, mert én kíváncsi típus vagyok, sokféle perspektívát felpróbálok. 

Az ő alaptevésükből kiindulni az álmodozásom közben valójában eggyé válok az álmom tárgyával, az álom beteljesülésének érzésével. Ezt a gyermekek jól tudják, vagyis inkább jól érzik. Egyszerű a képlet. Ha jólesik, kövesd. 

Különbség van azonban a megélések szintjén. 

Egy álomra nézhetek a „hiány állapotából”, vagy megélhetem azt teljes bőségében. A saját igazságomat erősíti meg csupán az élet. 
Mit tesz azonban egy gyermek, egy álmodozó, egy még reményekkel teli ember? 

Ő nem az úton gondolkodik, a „Hogyan?”-on, talán a lottón sem, hanem sokkal inkább már a következő lépésen. Ki leszek én utána? Hogy érzem majd magam? Mi mindent tapasztalatok meg általa? Mit csinálok majd? Hova megyek? 

Valószínűleg mindannyiunkban, főleg felnőttekben, megvan már az a hitrendszer, hogy álmodozni fölösleges. Az elődeink, és mi is, keményen dolgoztunk azért, amink van, és az álmodozás olybá tűnt, nem vezet sehova. Akkor talán nem volt helye ennek. Nekünk ezt nem tanították. Mára ért oda a tudomány, hogy kezdi igazolni a spiritiszták téziseit, miszerint valóban minden csupán energia. Az pedig nem vész el, csak átalakul. Az alakítók pedig mi vagyunk. Talán épp az álom segítségével alakítjuk a valóságot. Őszinte kíváncsiság, lelkesedés van bennem, és így valóban álmodóvá válok. Ki tudja, mi minden lehetséges egy reményekkel teli embernek?