Éjszakai látogató

A települések terjeszkedése, az állatok életterének elhódítása miatt csökken a vadon élő állatok élettere. Nem csoda ha belátogatnak a városi, falusi birtokokra. Van, akiket szívesen látunk, szinte csalogatunk, míg másoktól inkább megóvnánk a kertünket. Nemrégiben hozzám is bekukkantott egy váratlan látogató.
Éjszaka fűrészelés hangjára riadtam. Az első gondolatom az volt, hogy a szomszéd dolgozik valamin éjnek évadján. Mivel velem is előfordult már, hogy nem bírtam letenni időben a szerszámot, rá se hederítettem. Másnap éjfél előtt ismét megütötte a fülem a munka zaja. Ekkor viszont nem voltam olyan türelmes, kimentem a kertebe, hogy szóvá tegyem a problémám. A koma műhelyében sötét volt és a zaj is elült. A harmadik napon sötétedés után kiültem a teraszra, hogy kiderítsem az igazságot. Az acélfogak tizenegy után martak a fába. A hangok a renoválás alatt álló melléképületből jöttek. Óvatosan beosontam a helyiségbe, majd felkapcsoltam a zseblámpát. A felvillanó fénycsóvával egy kedves ábrázatú négylábú nézett farkasszemet. Bár látványomra gyorsan elszelelt a nem kívánt látogató, sikerült beazonosítanom őkelmét. Az új lakótárs egy nyest volt. A gerendában, amit éjszakánként rágcsált, nem tett komolyabb kárt. Tudva, hogy vékony körmeivel könnyedén összekarmolhatja az autó fényezését, a motortérbe jutva a kábeleket, sem kíméli, megpróbáltam kiadni az útját. Az elriasztására ajánlott módszerek közül az úgynevezett porozást választottam. Kellemetlen és erős illatú anyaggal szórtam fel a főbb útvonalait és azokat a helyeket, ahol előszeretettel tartózkodott. A praktika bevált, a kis jószág vette a sártorfáját.
Azóta semmi sem zavarja álmomat, igaz nincs kizárva, hogy a dolgos szomszédom egyszer csak éjszaka próbálja bepótolni a napi elmaradását. Mivel jó barátságban vagyunk, ellene vélhetően nem fogok semmi fortélyt bevetni.