Az eper íze

Öntudatos, magára és környezetére odafigyelő állampolgárként, ha nem is az elsők között, de magam is felvettem a védőoltásokat a koronavírus-járvány idején. Ráadásul hármat, kettő az oroszt, egyet a német szérumból. Bízva abban, hogyha a tőlünk nyugatabbra élőknek jó, akkor nekem sem árthat. Az oltásnak vagy az erős immunrendszeremnek köszönhetően a kór messze elkerült, így nem sérült a szaglásom, sem pedig az ízlelésem. A friss gyümölcsök megjelenése után azonban támadt némi gyanúm, mert hiába kerestem, nem találtam meg bennük a régen megszokott ízeket. Az eperért például a nyakamba vettem a várost, vidéki útjaim során is gyakran megálltam egy árusnál, hátha rábukkanok egy igazán zamatos szamócára. Próbálkozásaim eredménye elmaradt a várttól, igaz külsőre szépek és egészségesek voltak a gyümölcsök, ám az édes esszencia helyett leginkább vizes íz terül el az ízlelőbimbóimon.

A kíváncsiságtól hajtva kutakodni kezdtem a világhálón, hátha rábukkanok a titok nyitjára. Egy amerikai internetes szakfolyóiratban közzétett cikkből kiderült, hogy az ízromlásért a gombaölő szerek felelősek. A vegyi anyagok nemcsak az eper ízét, hanem az illatát is megváltoztatják. A termelők mentségére legyen mondva, a növényvédő szerek használta a nagyobb területek esetében kétségkívül elengedhetetlen, ám a kutatási eredmények útmutatást adhatnak a gazdálkodóknak a peszticidek használatával kapcsolatban.

A változás nagy valószínűség szerint nem következik be egyik napról a másikra. Elébe menve a történéseknek, a kertemben már szépen cseperedik a bioeper. Reményeim szerint napokon belül teljesül a vágyam, és a régi ízek visszaköszönnek majd a saját termesztésű gyümölcsömben.