2013.12.18. 17:20
Egy rossz pillanat
Kivel ne fordult volna már elő, hogy veszélyhelyzetben az utolsó pillanatban döntött jól, és került el egy ütközést az előtte hirtelen fékező autóval, előzött meg egy elesést a járdán, kapott el egy úttestre lelépő gyereket.
Ilyenkor tesszük tovább a dolgunkat, mintha misem történt volna. Csak ritkán gondolunk bele: mi lett volna, ha másként alakul? Amikor valóban balszerencse ér, inkább tépelődünk a történteken. Miért pont úgy és akkor ütött be a mennykő, miért pont velünk vagy családtagunkkal történt meg?
Amikor kész a baj, csak kevesen tudnak urai maradni a helyzetnek. Főleg extrém esetben nehéz jól viselkedni, például egy frontális ütközésnél, egy utcai lövöldözésnél, egy munkahelyi súlyos balesetnél. Nem hatásvadászat, mindegyikre volt már példa, Kecskeméten is. A legtöbb laikus ilyenkor szétesik, a szakembertől – mentőstől, rendőrtől, orvostól – ugyanakkor elvárjuk, hogy minden esetben toppon legyenek, tegyék a dolgukat, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Előfordul, hogy nem érthető, mi miért történik. Ilyenkor legalább a hátráltató értetlenkedést célszerű mellőzni.
Engem is meglepett a tény, hogy ha valaki „csak” az egyik ujját vágja le, azt a legritkább esetben varrják vissza. Tudniillik sosem lesz olyan, mint annak előtte, mert amúgy sem használná a kéz. Prioritása csak a hüvelykujjnak van, amit viszont minden lehető módon igyekeznek megmenteni a kézsebészek. Akár úgy is, hogy egy másik, szintén traumásat varrnak vissza a bütyök helyére. Nem akarok ünneprontó lenni, de a fenyőállítás idején érdemes erre is gondolni, és fejszézés közben elkerülni a rossz pillanatokat.