Visszavonul Szikora Tamás, a majsai gólvadász

– Valóban abbahagyod a labdarúgást?

– Igen, valóban. Az az igazság, hogy 2024 nyarán már amúgy is terveztem a visszavonulást, és ez a komoly sérülés most csak előbbre hozta a tervezett időpontot. Az eredetileg tervezett, nyári abbahagyásnak családi oka is van, hiszen úton van a második gyermekünk, ha minden jól megy, augusztusban érkezik. Miatta is fontolgattam azt, hogy nyáron már abbahagyom. Nem ritka dolog, hogy ahogy az embernek lesz családja, majd gyermekei, megváltoznak a számára a prioritások, ez alól jómagam sem vagyok kivétel.

– Mi történt a lakieleki mérkőzésen?

– Egy előreívelt labdánál felugrottam fejelni, és a földre érkezésnél éreztem, hogy a térdem kiment oldalra, illetve roppant is kettőt, úgyhogy abban a pillanatban tudtam, hogy baj van. Kértem is rögtön cserét, illetve hogy jöjjenek be segíteni. A pályát végül némi segítséggel a saját lábamon hagytam el, de mire Lakiról hazaértünk, akkorra már sem a lábhajlítás, se semmilyen más mozgás nem ment, csúnyán be is volt vizesedve. Nem is ez az első keresztszalag-szakadásom, Csólyospáloson volt egy ilyen séróléstm, még 2016-ban. Természetesen azóta voltam szakorvosnál, egyelőre úgy fest, hogy hat hét múlva fognak megműteni, utána pedig hosszú hónapokat fog igénybe venni a lábadozás.

– Külső szemlélők esetleg nem értik, hogy miért szerepel önmagához képest viszonylag gyengén a Kiskunmajsa, de nem te vagy az első, aki kidőlt a sorból.

– Így van. Rajtam kívül is alapjátékosok estek ki nagyon hosszú időre. Csupity István sem játszhat sérülés miatt egy jó darabig, Csikós Tamás sem, ráadásul úgy fest, hogy a sérülése miatt lehet, hogy ő is abbahagyja. Ács Gergely az elmúlt hét végén, a Solt elleni meccsen sérült meg, valószínűleg neki is keresztszalag-szakadása van. Bognár Bence térdproblémákkal küzd, Gilicze Bence úgy fest, hogy most már talán vissza tud térni a csapathoz. Reméljük, ez így is lesz, hiszen ezt a névsort eltekintve is nagy szükség van rá.

–Melyik volt a pályafutásod legemlékezetesebb idénye?

–Több is van, amire szívesen tekintek vissza. 2011-/12-ben megnyertük a Kiskunmajsával a megye kettes bajnokságot, az előző évben pedig a megye háromban voltunk bajnokok, ezekre nagyon szívesen emlékezek vissza. A 2016/17-es idényben a Csólyospálossal nyertük meg a megye hármas bajnokságot, az is nagyszerű emlék. De arra is szívesen tekintek vissza, amikor egy nagyszerű tavaszt mentünk a Majsával a 202/21-es szezonban, ahol egy nagy hajrával sikerült feljönnünk a második helyre, és végül mindössze három ponttal maradtunk le a bajnoki címről. Ráadásul abban az évben gólkirály is lettem, harminckét góllal. Talán ezeket mondanám kiemelkedő esztendők, de egyébként az egész pályafutásomra jó lélekkel tekintek vissza.

– Van-e olyan, hogy legemlékezetesebb meccs?

– Kimondottan meccset nem emelnék ki. Egyrészt azért, mert szerencsére nagyon sok az emlékezetes meccs, másrészt pedig azért, mert én mindig, végig nagyon élveztem a focit, függetlenül attól, hogy kivel, milyen pályán játszottunk. Lehetett az nagypályás foci, lehetett az kispályás torna, nekem mindegy volt, szerettem focizni. Szeretek mind a mai napig. Az ugyanakkor természetesen, hogy amikor valamelyik csapattal megnyertük a bajnokságot, akkor azért azok a bajnoki zárómeccsek kiemelkednek a hétköznapok szürkeségéből, hiszen olyankor mindig ment az önfelet ünneplés.

– Van-e tipikus Szikora-gól?

– Szerencsére elég sok gólt rúgtam, de azt nem mondanám, hogy van jellegzetes Szikora Tamás-gól. Ha a gólok kategóriáit nézem, akkor annyit elmondhatok, hogy nem a nagy, harmincméteres gólok szerzésének voltam a mestere, illetve bár fejjel szereztem is gólt, de semmiképpen sem a légicsaták megvívása volt az erősségem. Sokkal inkább a kapu előtti labdák kihasználása az egyik kedvenc műfajom, a 16-osonb belül lesipuskásként kihasználni az adódó lehetőséget, illetve egyáltalán: kihasználni az előttem adódó gólhelyzetet, bárhogyan, de túljárni a kapus eszén.

– Friss sérültként most hogyan állsz a vármegyei focihoz. Lezárod ezt a fejezetet, azzal a felkiáltással, hogy aki már művelte, annak a számára visszaesés, ha csak nézőként jár a meccsre, vagy maradsz a Majsa szurkolója, illetve vannak olyan tervezid, amelyek a labdarúgással kapcsolatosak?

A csapatot természetesen figyelemmel fogom kísérni, nem is csak a hírekből, nem akarok elmaradni sem a majsai csapattól, sem a labdarúgástól. Ki fogok járni Majsára is, és a környező településekre is, főként a derbikre. Ráadásul Csólyospáloson afféle játékos-edző voltam, amikor megnyertük a bajnokságot. Bevallom, érzek némi huzalmat az edzősködés iránt. Ez most jelen pillanatban nem megvalósítható, hiszen a tűzoltóságnál dolgozom, és a hétvégenkénti rendszeres elfoglaltság, amit az edzőség jelent, nem férne bele, de ki tudja, mit hoz a jövő, akárhogy alakulhat. Nem lenne ellenemre trénerként átadni a tapasztalataimat.