Teslic Igor elbúcsúzott a Bácsalmástól

A délvidéki, magyarul kiválóan beszélő Teslic Igor 2020 nyarán foglalta el a Bácsalmási PVSE kispadját, miután a csapat a 2019/20-as idényben az utolsó, 15. helyen állt akkor, amikor a 19. forduló lejátszása után a járványhelyzet miatt félbeszakadt a bajnokság. Teslic Igor vezetésével a Bácsalmási PVSE a 2020/21-es idényben a 7. helyre futott be, a rá következő bajnokságban szintén a 7. helyen zárt, a 2022/23-as idényben pedig a 4. helyet szerezték meg a fekete-fehérek. Az idei ősz azonban nem úgy sikerült, ahogy a bácsalmásiak várták, a csapat sereghajtó pozícióban zárt, és egyelőre tavasszal sem sikerült elmozdulniuk a holtpontról. Elsőként ennek az okairól faggattuk a mestert.

– Tavaly nyáron igyekeztünk fiatalítani, több idősebb játékos is távozott a keretből – tekintett vissza az előzményekre a szerb mester. – Helyettük helyi fiatalokat igyekeztünk beépíteni, illetve fiatal játékosokat igazoltunk. Nem is lett volna ezzel semmi gond, csakhogy aztán sorra elkezdtek kidőlni a helyben maradt alapjátékosok kidőlni, mindannyian sérülés miatt. Harnos Zoltán, Körmöci Dominik, Lipták Ákos majd végül Szabó Attila hosszabb távra történő kiesését bármelyik vármegye egyes csapat megérezte volna, így természetesen mi is megéreztük. Ami engem illet, a kalocsai vereséget követően jeleztem a vezetőségnek, hogy jelen helyzetben azt érzem a legjobb megoldásnak, ha más veszi át helyettem a csapat irányítását. Tudomásul vették a bejelentésemet, mindössze annyit kértek, hogy keddig még gondoljam át a döntésemet. Ez keddig sem változott, így kedden már nem én vezettem a felnőtt csapatnak az edzést. Közös megegyezéssel, és barátságban váltunk el a vezetőségtől. Nem tagadom, hogy ebben a döntésben közrejátszott az is, hogy a mögöttünk álló őszbe egy kissé belefáradtam, ugyanakkor a meghozatalában elsősorban az vezérelt, hogy úgy éreztem, hogy a csapatnak most elsősorban új impulzusra van szüksége. Van az a helyzet, amikor nagyon sokat tud segíteni az, hogy mástól kapnak a játékosok másfajta irányítást, másfajta utasításokat, másfajta stílussal találkoznak. Ezt értem én új impulzus alatt.

– Nyugodtan kijelenthetem, hogy az edző pályafutásom legszebb időszakát töltöttem Bácsalmáson. A legjobb eredményt egyértelműen a tavalyi évben értük el, amikor a 4. helyen végeztünk. Akkor nagyon összeállt a csapat, nem is voltunk túlságosan sokan, de ideális volt a rutinos idősebbek és a tehetséges fiatalok aránya, és akkor nagyon egyben volt a csapat. A sors fintora, hogy annak a 4. helynek akkor igazán nem tudtunk örülni, hiszen az utolsó fordulóban még a 2. helyre is volt esélyünk, márpedig az klubrekordot jelentett volna. Igaz, a 4. hely is azt jelentett, de annak akkor, miután Baján kikaptunk és az ezüstérem helyett a 4. hellyel kellett beérnünk, nem tudtunk annyira örülni.

Arra a kérdésre, hogy melyik volt a Bácsalmás csapatával a legemlékezetesebb mérkőzése, kapásból rávágja, hogy a tavalyi, tehát a 2023 tavaszi idénynyitó mérkőzés, amikor a Kunbajával vívott szomszédvári derbit 0–2-es hátrányból sikerült megfordítani. – Az felejthetetlen a számomra, akkor nagyon nagyot játszott a csapat.

A közismerten vehemens vérmérsékletű mester arra a kérdésre, hogy állították-e ki mérkőzésen a kispadról, és ha törtét ilyen, akkor joggal-e, félid-meddig igennel válaszolt. 

– Kétszer is kaptam piros lapot, a sárgákat meg már fel se tudnám sorolni. Szabadszálláson állítottak ki a kispadról először. Megmondom őszintén, a szabadszállási piros jogos volt, akkor valóban olyan hangnemben beszéltem a játékvezetővel, ami pályára nem kívánatos, a legutóbbit azonban túlzottnak éreztem, hiszen az ember persze, hogy igyekszik védeni a vérző fejű játékosát. Az első esetben tehát jogos volt a piros, alighanem én is azt mutattam volkna föl magamnak fordított helyzetben, a másodikat viszont szerintem nem érdemeltem ki. Az ugyanakkor tény és való, hogy minden erőmmel igyekezem segíteni a csapatomat, védeni a játékosaim érdekeit.

Hosszú pihenéssel nem számol az immáron exbácsalmási vezetőedző. – Nekem a foci az életem, egyelőre anélkül nem is tudom azt elképzelni, tehát nem vásárolok az előttem álló hétvégékre golfütőket, nem keresek valami egészen más hobbit magamnak, hanem várom a következő kihívást.