Az elnök állt be Borsódon a kapuba a derbire – galériával

– Úgy alakult, hogy a kapusunk, Mészáros Gábor megsérült, nagyjából három héttel ezelőtt edzésen elszakadt a bokaszalagja – számolt be az előzményekről Cifra Gábor. – Az ifikapusunk ügyes srác, de még csak tizenöt éves, nem mertük bevetni egy ekkora rangadón, hiszen előre nem tudhattuk, hogy sima lesz a meccs. Nekem a térdem egyébként is vacakol, ás úgy voltam vele, hogy ha a pályán amúgy sem veszik sok hasznomat, ezúttal azzal tudom a leginkább segíteni a csapatomat, ha én húzom föl a kapuskesztyűt. Így aztán már a meccset megelőző héten az edzéseken is én védtem.

A kapus szerep azonban nem volt a számára sem kellemetlen, sem pedig ismeretlen szerep. – Olyannyira nem volt ismeretlen, hogy én gyerekkoromban még kapus akartam lenni. Viszont az édesapám, aki szintén kapus volt, lebeszélt arról, hogy kapus legyek, azt mondta, hogy alacsony vagyok hozzá. Ezzel együtt gyerekkoromban nagyon sokat védtem, de aztán idővel mezőnyjátékos lettem. De aztán Baján, amikor 2001-ben az NB III.-as bajnokság megnyerése után NB II.-esek lettünk, volt sokszor olyan, hogy edzéseken én védtem, és a bajnokságot követő bulimeccseken is álltam a kapuban. 

Sőt, nem is csak nem hivatalos meccseken védtem, hanem egyszer az NB II.-ben is álltam be a kapuba, hazai pályán, a Pesterzsébet ellen. Az Erzsébet vezetett már 4–0-ra, amikor a kapusunkat, Székely Csabát kiállították, és már nem volt cserénk. És akkor Evanics Zoli, az akkori edző engem állított be. Húsz perc lehetőségem volt akkor a kapuban, gólt nem kaptam, tehát elmondhatom magamról, hogy az NB II.-ben is szerepeltem kapusként.

A Bokod elleni meccsen tehát nem volt meglepő, hogy nem vészkapusként, hanem igazi kapusként viselkedett. – A meccs előtt annyit azért mondtam a srácoknak, hogy ma a hazaadásokat nyugodtan küldhetik haza lábra, hiszen mezőnyjátékos áll a kapuban. Ami a kapusteljesítményt illeti, az első félidőben voltak kijöveteleim, hosszú indításokat füleltem le. Egy szabadrúgása volt akkor a Bokodnak, azért le kellett menni a földre, de kézzel fogtam, ahogy kell, nem kirúgtam, ahogy mezőnyjátékosok tennék. A második játékrészben volt egy szöglet, akkor kijöttem, azt lehúztam kézzel. A kapott gólunk viszont az enyém volt. Hat vagy hét null volt már a javunkra, támadott a Bokod, a srác oldalról be akarta adni, erősen belőtte. 

Úgyhogy el kell ismernem, igen nagy potyagól volt.

Jó kapus persze azt is tudja, hogy mikor érdemes potyagólt kapni. A következő két meccsen biztosan nem, ráadásul úgy fest, hogy a szezon utolsó két találkozóján is kapusszerepben láthatják a szurkolók az elnököt. – Az edzőnkkel, Kürtös Istvánnal azt beszélgettük, hogy lehet, hogy az utolsó két bajnokin is én fogok védeni. Megyünk Garára, az egy igazi, vérmes szomszédvári derbi, velük mindig jó mecset szoktunk játszani, aztán pedig lesz még egy elmaradt meccsünk, az sem kisebb feladat, ugyanis az éllovas Szeremle ellen játszunk. Haza pályán fogadjuk őket, valószínűleg ellenük is én fogok védeni. Egyik rangadó nagyobb lesz, mint amásik, ráadásul amikor a Dunagyöngyét fogadjuk, az egy halasztott meccs lesz, a többi pályán tehát már nem lesznek mérkőzések, így azon igen tekintélyes nézőszám is várható.

És minél jobb kapusteljesítmény, erre a szavát adja Cifra Gábor.