Döntetlen lett a Fülöpszállás-Akasztó II. rangadó

Már a 6. percben megszerezte a vezetést a hazai gárda. Mátyás Máté ívelhetett előre egy szabadrúgást, Tóth Szabolcs rárajtolt a labdára, és a védőit megelőzve a hosszú sarokba csúsztatta a labdát, 1–0. Szinte a vezető gól után kezdték el feltérképezni egymást a felek, nagy párharcok alakultak ki a mezőnyben. Alakított ki ígéretes támadásokat mind a hazai, mind a vendég alakulat. Klasszikus ziccer egyik kapu előtt sem alakult ki, ezzel együtt mind a két védelemnek folyamatosan koncentrálnia kellett a veszély elhárítása érdekében, ha pedig a koncentráció lankadt, akkor a két kapusnak, a hazai Szalkai Zsoltnak és az akasztói Váczi Szabolcsnak akadt dolga bőven, becsülettel ellátták. A 34. percben balról, a kaputól 22 méterre szabadrúgáshoz jutott az Akasztó. Podmaniczki a kapu hosszú sarka irányába ívelt, a berobbanó vendégtámadók azonban megzavarták a hálóőrt, így a sarokban kötött ki a labda, 1–1.

A második játékrész elején az akasztói védelem mintha még az öltözőben maradt volna, gyakorlatilag az első hazai akció góllal végződött. Csordás szerzett labdát középen, három védő között is áthámozta magát, végül Győrfi Istvánon is túljutott, majd 15 méterről, nagy erővel, a kapus lába között a hálóba bombázott, 2–1. Nagy erőket mozgósított ezt követően az Akasztó, elsősorban ívelésekkel próbálkoztak. Hol beadásokkal, hol indításokkal. A hazaiak jól romboltak, és amikor csak tehették, igyekeztek kontrákat kidolgozni, nem is sikertelenül, góllal befejezni azonban egyiket sem sikerült, és ebben nem kis szerepe volt az akasztói hálóőrnek. A hazai támadásokat hálás figyelemmel kísérte a fülöpi szurkolótábor, verték folyamatosan a dobot is és szólt a buzdítás is a tavalyi bajnoknak. Az 58. percben nem sok híja volt, hogy nem növelte az előnyét a hazai gárda. Tóth Szabolcs és Nagy Adrián játszott össze, két gyors passzváltást követően Nagy laposan, elemi erővel küldte meg a rövid sarokra a labdát. Az érintette egy védő sarkát is, és végül a kapufáról vágódott vissza. A 65. percben több vendégtámadó is megindult egy felívelt labdára. A hazai Petrányi rossz helyre csúsztatta a labdát, a góllövőlistán 11 góllal a 4. helyet elfoglaló Suhajda egy az egyben vihette rá a hazai kapusra a labdát, a vendégek már-már gólt kiáltottak, Suhajda azonban mellé gurított, ez is nagy helyzet volt. Mire a hazai drukkerek kielemezték volna a hazai szemszögből hajmeresztő jelenetet, máris helyzetbe került a hazai Csordás. Védőjét egy ravasz lövőcsellel elküldte a 16-os vonalán, majd bal lábbal gurított a labdát a rövid sarokba, centimétereken múlott, de a vendégek kapusa a sarka hegyével menteni tudott, akasztói szemmel óriási bravúr, hazai szemmel óriási mázli. Érezhető volt, hogy a hazaiak is mindenáron szeretnék bevinni a győzelmet bebiztosító találatot, de az is, hogy az Akasztó mindent elkövet az egyenlítés érdekében, ennek következtében élvezetes, hullámzó volt a játék. A 90. percben a játékvezető három perc hosszabbítást jelzett. Már a hosszabbítás harmadik percében jártak a csapatok, amikor egy vendégbedobást követően igyekeztek tisztázni a hazai védők. A felszabadítás nem sikerült hibátlanra, a lecsorgó labdára Tomán Áron csapott le a védőjét megelőzve, és eresztett meg minden mindegy alapon egy nagy erejű, lapos lövést, és jól tette, a labda ugyanis körülbelül nyolc játékos lába között suhant be érintés nélkül a hosszú sarokba, 2–2.

Ilyen körülmények között érthető volt, hogy a hazaiak nem igazán tudtak örülni az egy pont megszerzésének, ahogy annak sem, hogy a Fülöpszállás lett az idén az első csapat, amely képes volt pontot elvenni az Akasztó II.-től. Örömre inkább a vendégeknek adott okot az utolsó utáni pillanatban történt pontszerzés.

– Jólesett nekünk, hogy a vendég szurkolók minket is dicsértek – jelentette ki Nagy Adrián, a hazaiak középpályása. – Az pedig még inkább, hogy kijelentették, hogy látszik ezen a csapaton, hogy miért volt képes tavaly megnyerni a bajnoki címet.

Deák Sándor, a Fülöpszállás szakvezetője: – Valóban nehezen indult ez az idény, ugyanakkor a Közép csoport valóban erősebb, mint az Északi csoport, amelyben mi tavaly bajnoki címet, nyertünk, és ahonnan átkerültünk a Közép csoportba. Ráadásul az elején sorozatban nagyon erős ellenfelekkel találkoztunk, azt a három meccset el is veszítettük. Akkor be kellett látnunk, hogy sokkal többet kell dolgoznunk, ha bármit is el akarunk itt érni. A srácok bele is álltak a munkába. A Szabadszállás elleni győzelem volt az, amikor mentálisan helyreállt a csapat, ráéreztünk, hogy mit kell játszani, és azt követően javult a játékunk. A Kaskantyút már remek focival sikerült legyőznünk, a Kasi szakvezetője, Virág Tibor is gratulált nekünk. Az Akasztó II. elleni meccsel kapcsolatban nem új a legfontosabb tapasztalat. A meccseket gólra játsszák. BE kell rúgni a helyzeteket, és kilencven percig, pontosabban addig kell koncentrálni, amíg a játékvezető le nem fújja a találkozót. Nem koncentráltunk eléggé, voltak kimaradt nagy ziccereink, rúgtunk kapufát, Csordás Zolinak is volt két három nagy helyzete, azok is kimaradtak, a 93. percben pedig egy lecsorgó labdára nem ért oda a középpályásunk, és azt berúgták. Az összképet tekintve azt kell mondanom, hogy igazságos döntetlen született. Egy egyébként nagyon jó mérkőzésen. Ezt a szurkolók is megerősítették a meccset követően. Azt persze sajnáltuk, hogy elveszítettük a két pontot a végén, de ez van. Dolgozunk tovább, van még hátra öt meccse, meggyőződésem, ha ugyanígy játszunk, mint a legutóbbi hetekben, akkor elégedetten vonulhatunk téli pihenőre.

– Lehetne bánkódni is, hogy oda a száz százalékos teljesítményünk, de mi inkább örülünk, hiszen az utolsó pillanatban sikerült pontot mentenünk Fülöpszálláson – értékelte a döntetlent az akasztói csapatkapitány, Fésüs Dávid. – Egy végig kemény, végig kiegyenlített, és egy végig brusztolós, küzdelmes mérkőzés volt ez, és mind a két csapat becsületére legyen mondva, a két brigád bírta erővel. Azért is örülünk kennek az egy pontnak, mert mi tagadás, a Fülöpnek volt olyan helyzete 2–1-es hazai vezetésnél, amellyel lezárhatta volna a meccset. Ez nem történt meg, mi pedig az utolsó pillanatig nem adtuk fel, és ennek meg is lett az eredménye az ellen a Fülöp ellen, amely ezen a mérkőzésen is bizonyította, hogy nem véletlenül volt tavaly bajnok. Most nagyon együtt van a csapatunk, a hátralévő néhány forduló ugyanakkor nagyon nehéz lesz, hiszen most találkozunk a papírforma alapján a legerősebb riválisokkal. Képesnek tartom a társaságot arra, hogy ebben az erős mezőnyben a dobogóra odaérjen.

Fülöpszállás SE–Akasztó FC II. 2–2 (1–1)

Fülöpszállás, vezette: Farkas László (Bánáti Adrián)

Fülöpszállás: Szalkai – Petrányi, File (Polyák 90.), Mátyás, Tóth Sz., Vajda, Csordás, Andó, Duráncsik (Kócsó 60.), Nagy A., Földes (Andó 71.). Technikai vezető: Deák Sándor.

Akasztó FC II.: Váczi – Fésüs T. , Kósa (Tomán 80.), Tóth S. (Pecznyik 61.), Suhajda, Podmaniczki, Borsik (Szabó A. 71.), Gubán, Palla, Fésüs D., Győrfi.

Gól: Tóth Sz. a 6., Csordás a 47., illetve Podmaniczki a 34., Tomán a 93. percben.

Sárga lap: Tóth Sz. a 18., Deák a 78., Vajda a 91., illetve Borsik a 67., Győrfi a 87., Szabó A. a 94. percben.