A májusi derbi aranyat ér a Fülöpszállásnak

A 2021/22-es idényben csak a 9. helyre futott be a korábbi években rendre a dobogó környékén végző Fülöpszállás, de nem voltak idegesek, nem voltak türelmetlenek a fülöpiek. Rendre kifejtették, hogy a 2022/23-as idény az, amikorra össze fog állni egy rutinos öregekkel és ígéretes fiatalokkal teli, ütőképes gárda. Nem vidékről igazoltak ők, inkább fiatalokat vártak haza. A jól tervezett kerettel végzett jól tervezett munka aztán meg is hozta a gyümölcsét már az őszi idény végére, a Fülöpszállás ugyanis a második helyen zárt a vármegyei harmadosztályú bajnokság Északi csoportjában, csak rosszabb gólkülönbségével leszorulva a második helyre a Ballószög mögé. A tavasz aztán álomszerűen indult, a Fülöpnek minden összejött, a riválisoknak – némi túlzással – szinte semmi, a 21. fordulóban már kilenc pont volt az előnyük a második Ballószöggel szemben. Azt követően jött egy kisebb törés. Szabadnaposak voltak, aztán elmaradt egy meccsük – az ellenfél nem érkezett meg –, aztán kikaptak Helvécián, majd a 25. fordulóban hazai pályán a Pálmonostorától. A 26. fordulóban aztán, mielőtt lett volna igazán ok elkezdeni aggódni, újra sikerült a Vasutas vendégeként begyűjteniük a három pontot.

– Az a két meccses kiesés valóban nem tett jót a csapatnak, aztán meg Helvécián olyan rosszul fociztunk, ahogy talán még soha – tekintett vissza a rövid üresjáratra Deák Sándor, a csapat szakvezetője. – A Pálmonostora elleni meccs már biztatóbb volt, nagy fölényben játszottunk, az tipikusan az a meccs volt, amikor az ellenfél csak kétszer rúg kapura, de az egyik bemegy, és azzal meg is nyerik a meccset. Ha a helyzeteket berúgjuk azon a találkozón, behúzhattuk volna a három pontot. Magyarán már a Pálmonostora elleni meccsen is éreztem, hogy komoly aggodalomra azért nincsen ok, nem felejtettünk el focizni, képesek vagyunk fölényben játszani, helyzeteket kidolgozni, működnek azok a szituációk, amiket az edzéseken nagy intenzitással gyakorolnak a srácok, ráadásul komoly létszámban. Ez utóbbi a sikerünk egyik kulcsa, rendre tizenhárom, tizennégy fő van az edzéseken, ezért is állunk úgy, ahogy most állunk.

Álmatlan éjszakái tehát nem voltak Deák Sándornak, azért sem, mert az előnyük a nehézségek ellenére is tekintélyes maradt. Most hétvégén pedig szomszédvári derbit vívnak Szabadszálláson. Ez tipikusan az a fajta párosítás, amelyen maga a presztízs már éppen elég nagy tét, a Fülöpszállás számára azonban mégis többről szól ez a meccs a presztízsnél, hiszen győzelemmel bajnok lehet. 

– A Szabadszállás elleni meccs valóban nagy presztízsmeccs, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a két csapat azért a közelmúltban ritkán találkozott, hiszen a Szabadszállás rendre magasabb osztályban szerepelt. Tehát valóban rangadó, klasszikus derbi, de inkább a szomszédváriság miatt. Amikor persze a pályán is találkozik a két csapat, olyankor mindkét oldal felé óriási az elvárás, mindkét oldalon óriási az akarás. Egy biztos, én úgy készítem fel a srácokat, hogy győzni utazzunk Szabadszállásra. Képesek lehetünk, ha nem is nagy különbséggel, de nyerni. A csapatomnak kiváló az erőnléte, és ha az erőnlétünkre alapítva képesek leszünk ésszel focizni, akkor a nagy méretű szabadszállási pályán sem lehet gond. Elkeseredésre akkor sem lenn okunk, ha kikapnánk, de arról hallani sem akarunk. A célunk a győzelem megszerzése, és a bajnoki cím megünneplése.

Erre vágyik a szurkolótábor is, amely párját ritkító módon kíséri a csapatot vidékre is, és buzdítja is idegenben is. – A csapattal szemben türelmesek voltak a szurkolók, de a legutóbbi, elveszített hazai meccsen – mi tagadás – nehezen viselték a játékvezetői döntéseket. Nem a csapattal szemben voltak kritikusak, inkább a sikertelenség bosszantotta őket. Meggyőződésem, hogy ezen a hétvégén nagyon sokan el fognak kísérni minket. Már Helvéciára is sokan olyanok is eljöttek, akik máskor nem szoktak, pedig az vasárnapi meccs volt, ami meccsre járás szempontjából hátrányos Ez a szabadszállási derbi szombati meccs, úgyhogy meggyőződésem, hogy ha esik, ha fúj, sokan lesznek a szurkolók, sokan biztatják majd mind a két csapatot. És én abban reménykedem, hogy a lefújás után ünnepelni a mieink fognak.