Túlteljesítené a maga elé kitűzött célt a Kaskantyú

– Messze van még a vége, de azt álszerénység lenne tagadni, hogy most elég jól állunk – kezdte az értékelést az elnök. – Sőt, állhatnánk még jobban is, ha a 6. fordulóban Akasztón nem egyenlített volna a 87. percben a hazai gárda, és összejött volna a meglepetés, akkor mi is ott tolakodnánk a dobogón a három huszonegy pontos között, de nem vagyunk elégedetlenek.

Annál is inkább nem elégedetlenek, mert egyre többen a mezőny meglepetéscsapatának tartják a Kasit. – Valóban meglepetésnek hathat az eddigi szereplésünk, velünk ugyanis nem nagyon számoltak a bajnokság előtt. De ahogy jönnek az eredmények, és akár a riválisok is a tabellára néznek, és azt látják, hogy ott vagyunk a 4, helyen, egyre több kis csapat vezetője felhívott már azzal, hgoy erkölcsi támogatásunkról biztosítson. „Hajrá, nyomjátok! - ez a közös üzenete ezeknek a biztató hívásoknak. Mit mondjak, ez nagyszerű érzés, remélem, hogy a folytatásban sem okozunk a menet közben támadt szurkolóinknak csalódást.

A jelenlegi keret tulajdonképpen nem a mögöttünk álló nyáron alakult ki. Már korábban érkeztek új játékosok, és egyrészt beért a velük végzett munka, másrészt a nyári három igazolás sokat lendített a csapat teljesítményén. – Tavasszal már látszott, hogy valami alakulóban van nálunk, nagyon szép eredmény volt a 11. helyről feljönni a 7.re, és ami még fontosabb, háromszor annyi pontot szerezni, mint amennyit előtte ősszel sikerült. 

A megszűnt Csengődből érkezett Lasztovicza János és Kovács Zsolt – utóbbi nem mellesleg a hétvégi mérkőzésünkön hat gólt szerzett –, és Akasztóról Tratter Tibor. Tartalék kapusokat igazoltunk még, Márkó Bencét a Kiskőrösről és Kovács Doriánt Hartáról. Ők már mindketten bemutatkoztak, amikor a kezdő kapusunk Vereb Dani nem ért rá.

A csapat edzője Makó Zsolt, ő az elnökkel tandemben rakja össze és irányítja a csapatot. – Amikor Makó Zsolt nem ér rá hétvégi elfoglaltság miatt, ami azért akad, hiszen a megye egyes kiskőrösi női csapatnak is ő az edzője, olyankor én vezetem a srácokat.

Virág Tibornak nem kellett sokat gondolkodnia, amikor a csapat erényeiről kérdeztük. – A csapatunk erénye a játékosokat összekütő barátság, az egymás tisztelete, és az egymásért való küzdeni tudás. Otthonos körülményeket teremtünk, minden hazai mérkőzés után főz valaki, és senki nem rohan haza, sokáig elbeszélgetünk. Van tehát hangulata is ennek a közösségnek.

A tavalyi célt sikerült túlteljesíteniük, az idén is hasonlóban reménykednek. – A tavaszi idény előtt azt a célt tűztük ki magunk elé, hgoy végezzünk az első tízen belül, és sikerült a 7. helyre befutni. Az idei évre az első hatba kerülés a cél, a titkos célunk pedig a dobogós helyezés. 

A riválisok tehát nagyon erősek, ezért kis tartom jelen pillanatban is nagy dolognak a negyedik helyünket.

Három hét múlva pedig kimondottan bravúr lenne, ha a Kaskantyú még mindig itt állnak, pokoli nehéz mérkőzések következnek ugyanis a gárda számára. – A kötelező feladatokat eddig teljesítettük, így látótávolságban vannak a nagyok. A következő három fordulóban sorrendben otthon játszunk a Kecel II.-vel, aztán a Kiskőrös II.-vel, majd a Soltvadkert II.-vel, avagy a tavalyi 2., 4. és 3. helyezettel. Ha azt mondom, hogy mindegyik meccsen nagy bravúr kellene a pontszerzéshez, nem járok messze a valósától. Ha 3-4 pontot szereznénk, az nekünk már bravúr lenne. Az ennél több pont pedig az álomkategória, de miért is ne merjünk nagyokat álmodni, hiszen azon dolgozunk, hogy azokat valóra váltsuk.