2022.09.06. 11:37
Életet mentett a defibrillátor Kiskunmajsán
Évek óta árválkodott a kiskunmajsai sportcentrumban a kötelezően előírt defibrillátor. Mígnem eljött a pillanat, amikor felbecsülték az értékét. A Kiskunmajsai FC elnöke, Á. Fúrús András számolt be a történtekről, amiknek vannak tanulságai.
Illusztráció
Fotó: shutterstock.com
Néhány éve jött a Labdarúgó-szövetségtől az ukáz: kötelező a defibrillátor és annak a kezelésére kijelölt személyek kiképzése minden egyes labdarúgópályán. Persze újabb fölösleges nyűgnek tűnt ez, mint a hétköznapi életben a biztonsági öv vagy a poroltó, érthető módon, hiszen addig jó, amíg ezekre nincsen szükség.
– Nem tagadom, mi is úgy éreztük, hogy szinte fölöslegesen porosodik ez a kötelezővé tett felszerelési tárgy, mígnem aztán egy drámai esemény nem igazolta a létjogosultságát – nyilatkozta a lapunknak Á. Fúrús András, a Kiskunmajsai FC elnöke, a kiskunmajsai sportkomplexum üzemeltetője. – Nálunk kiváló a sportpálya kihasználtsága. Délelőtt az iskolások használják ki, délután természetesen a labdarúgásé a főszerep, szinte váltják egymást a korosztályok. Esténként pedig baráti társaságok szervezhetnek itt baráti focikat. Jómagam is egy ilyen társaság tagja vagyok, és nemrégiben, a bajnoki rajt előtti péntek este volt esedékes a baráti mérkőzésünk, tizenöten jöttünk össze.
Minden rendben le is ment, mígnem aztán a focizás után, a baráti vacsora előtt a zuhanyzóból egyszer csak nagy robajt hallottak, és már jöttek is a kétségbeejtő hírrel: Felföldi Ferenc, aki egyébként a Kiskunmajsai FC titkára, összeesett zuhanyzás közben.
– Már a meccs után panaszkodott, hogy nem érzi jól magát, beszéltük is, hogy nem árt, ha bemegy az ügyeletre megnézetni magát, de nem gondoltuk, hogy ilyen hamar beüthet a baj.
Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy ott volt a baráti társaság tagjaként Bácsi László is, aki civilben mentőstisztként dolgozik, no meg az is, hogy ott volt a defibrillátor készülék. Volt tehát életmentésben avatott, tapasztalt szakember, és a rendelkezésére állt az életmentéshez elengedhetetlen készülék, úgyhogy a mentőstiszt késlekedés nélkül megkezdte az életmentő eljárást. Drámai percek teltek el, miközben hívták az ügyeletet, a mentőket. – Készségesen tájékoztattak minket telefonon, a szakszerű, hétköznapi ember számára nem teljesen érhető kérdésekre Bácsi Laci pontos válaszokat tudott adni, és így hamar beazonosították a bajt. Mire a mentő befutott, Felföldi Feri már újra a „lábán állt”.
Őt aztán végül elszállították Szegedre, ahol az éjszaka folyamán meg is műtötték. Három éjszakát töltött ott, majd visszatérhetett a kiskunhalasi kórházba megfigyelésre.
Á. Fúrús András azért érezte kötelességnek beszámolni az eseményekről, hogy jelezze, hogy valóban nem csak dísznek van ott az a defibrillátor. – Azt hiszem, fölösleges nekem levonni az esetből a tanulságot. Bármiféle tanácsnál meggyőzőbb, ha elmondom, hogy az első dolgom volt a defibrillátor fő egységéhez tartozó akkumulátor egységet, aminek három év a szavatossági ideje, azonnal újra cserélni. Megrázott minket az eset, de tanultunk is belőle, és azt is megtanulta itt a majsai klub környékén mindenki, hogy hol van a készülék, és hogy mennyire fontos, hogy legyen, aki képes szakszerűen kezelni.