Döntetlen lett a Kenderes és a Gara edzőmeccse

A mérkőzés előtt mindkét játékos-edzőt megkértük, hogy röviden mutassa be a csapatát, a klubját, illetve mondja el, hogy mi lehet a célja a bajnokságban.

A hazai oldalon Szlavikovics Edét két évvel ezelőtt, amikor újra indította a Bátmonostort, ugyanaz vezérelte, ami halhatatlan és fiktív druszáját, Minarik Edét: „Mert kell egy csapat. Kell.” – Tulajdonképpen egy baráti társaság ez a jelenlegi Kenderes SE – mutatta be a társaságot Szlavikovics. – Helyiekből áll, nem szó szerint, mert nem csak monostoriak játszanak, vannak itt bajaiak és szeremleiek is, de a közelség lévén ők is helyinek számítanak, egy hatkilométeres körön belülről jár ide mindenki. Egy baráti társaság, közösség ez tulajdonképpen. Célokat helyezésben semmiképpen nem fogalmaznék meg a következő bajnokság előtt sem, hiszen a csapat elsődleges célja, hogy egyáltalán létezzen ez a közösség, működjön a futball Bátmonostoron. 

A mögöttünk álló idényben az lett a csapat bája, aminek én nagyon örülök, hogy egyre kiszámíthatatlanabbak lettünk. Tavaly arattunk már olyan győzelmeket, amikre abszolút senki nem számított, például amikor sikerült legyőznünk a Madarast. 

Előtte mindig kikaptunk tőlük, volt olyan, hogy 8–0-ra. Erre törekszünk, hogy ez így legyen az idén ősszel is, vagyis hogy minél több alkalommal sikerüljön borítanunk a papírformát.

– Ért már meg szebb időket a Gara, hiszen nemrég még bajnoki címet nyertünk a megyei harmadosztályban, de ezekben a nehéz időkben, amikor sok helyen szűnik meg a csapat, meg kell becsülünk, amink van, és a megye háromban kell helytállnunk – nyilatkozta Szemerédi Imre, a Gara játékos-edzője. – A csapatban három tapasztalt, ötvenhez közeli játékos van, a többiek mind tizennyolc-húsz évesek. Ők a Gara ifi csapatában pallérozódtak, tavaly is építettünk be fiatalokat a felnőttbe, és az idén sem lesz ez másként, ez a biztosítéka annak, hogy folyamatosan legyen Garán felnőtt futball. Ugyanakkor az utánpótlás csapatot is indítjuk az idén is. Ennek köszönhető, hogy én úgy látom, hogy nem kell amiatt aggódni, hogy ne lenne Garán futball. Lesz. Most megye háromban szerepelünk, de legalább van csapat, vannak meccsek. Ami a bajnokságot illeti, olyan célt nem tűzünk ki a csapat elé, hogy hányadik helyre kell odaérnie. A célunk az, hogy karakteres szereplője legyünk a Déli csoportnak, egy olyan csapat, amely ellen senki sem mehet biztosra. Különösen Garán nem. Ezt a célkitűzést tavaly is tartani tudtuk, hiszen főként hazai pályán megvolt a tekintélyünk, amit eredményekkel alapoztunk meg, és meggyőződésem, hogy az idén sem lesz ez másként.

A kezdőskor kánikula fogadta a csapatokat, és az aszályos hónapok bizony a pálya gyepén is száz százalékig rajta hagyták a nyomukat. 

A rövid melegítés alatt föltámadt a szél, és bár hűvöset nem hozott a forró szél, csak olykor homokot, de mindenképpen jólesett a csapatoknak és a szurkolóknak is, hogy legalább volt légmozgás. No meg a játékvezetőnek, mert bár ugyan ezen a hétvégén a Bács-Kiskun megyei játékvezetők számára továbbképzést tart a játékvezetői bizottság, a hazaiak azért kerítettek játékvezetőt a meccsre. Szlavikovics Attila, volt megyei első osztályú játékvezető reaktiválta magát a két csapat kedvéért.

– Örömmel vállaltam a felkérést, hiszen ha csak tudok, szívesen segítek a Bátmonostorának – jelentette ki Szlavikovics Attila, akinek a mérkőzés után sem volt oka megbánni, hogy a szabad idejét meccsvezetéssel töltötte, ugyanis két sportszerű csapat viaskodott a pályán, és a játékvezető taccsbírók nélkül is komolyabb viták nélkül vezette le a találkozót. De ne vágjunk a dolgok elébe. A hazai gárda, a Kenderes SE a Gál Dávid – Adorján Csaba, Szlavikovics Ede, Koch Antal, Urbán István, Deme Dominik, Puskás Sándor, Elek Balázs, Gergity Roland, Hodri Zoltán, Inotai Csanád fölállásban állt oda a kezdéshez, a vendégeknél pedig a Fazekas György – Zalai Zalán, Kalmár Krisztián, Bakai Olivér, Antal Dávid, Szabó Roland, Kovács Milán, Szabó Balázs, Kertész Donát, Szemerédi Imre összetételű gárda kezdte meg a küzdelmet.

Tizenkét percnyi mezőnyjáték után Inotai indult meg a félpályánál, a bal oldalon, hatalmas vágta végén befelé kanyarodott, és tizenkét méterről a bal alsó sarokba lőtt, 1–0. 

Négy percre rá Zalai beadását követően Antal került helyzetbe, a hazai kapus, Gál azonban remek ütemben lépett ki és menteni tudott. Az első ivószünet előtt Inotai megduplázta góljai számát. Szlavikovics fejelte előre a labdát, Inotai a félpályánál szerezte meg, előre tört, egy védőt megkerült, átvezette jobbra a labdát, és remek érzékkel, higgadtan a kivetődő kapus lába mellett a jobb alsó sarokba gurított, 2–0. Jó félóra elteltével Zalai veszélyeztetett, lapos lövését a hazai kapus hárította. Egy percre rá Szabó Balázs lőtt középről, huszonöt méterről, kapásból hatalmas gólt a hazai kapu bal fölső sarkába, 2–1. Mentek, hajtottak becsülettel a csapatok. A 42. percben Puskás végezhetett el szabadrúgást, hajszállal lőtt csak fölé.

Az újrakezdés után két perccel Zalai került helyzetbe, jobbról, éles szögből leadott lövését Gál hárította. Négy percre rá Zalai beadását követően Kertész lőtt mellé. Egyre határozottabb garai fölény bontakozott ki, az 56. percben Pásztor szögletből beadott labdáját Szabó Balázs küldte kapásból nem sokkal fölé. Nyomott tehát a Gara, a hazai kontrák azonban olykor életveszélyesek voltak. Mint az 58. percben, amikor Inotai futott be egy labdát a félpályánál, bravúrral benn tartotta – porzott az oldalvonal –, megindult, bevezette egészen a 16-osra, önzetlenül jobbra tálalt, Hodri elé, aki nagy lövést küldött meg a kapura, Fazekas azonban óriási bravúrral mentett. Egy percre rá Inotai már a jobb oldalon csinálta meg magának a lövőhelyzetet, és csak kevéssel durrantott fölé. A 63. percben egy garai támadásnál a hazai kapus kénytelen volt a kapujából kifutva, lábbal menteni. 

Meglehetősen rövidre sikerült a felszabadítás, Ualai Zalán kapásból kapura küldte, és a labda, miután egyet pattant a füvön – vagy talán pontosabban a lábon álló szénán –, a bal felső sarokba pattant. 2–2. A második játékrészben mindkét játékos-edző, Szlavikovics Ede és Szemerédi Imre is cserékkel igyekezett frissíteni a csapatát. A hazai oldalon bejött Csili Péter, Balázs Viktor, Stigmon Máté, Szabó Márk, és a tizenöt éves Bátyai Krisztián is, a vendégeknél pedig Tóth Imre és Pásztor Richárd. Végig nagy küzdelem folyt a pályán, a két gárda ugyanakkor érezhetően egyre jobban fáradt, ez azonban az akaráson nem érződött, csak azon, hogy lassultak az akciók, és mindkét csapat tagjai igyekeztek minél tovább megtartani a labdát. 

Egyik fél sem tett le ugyanakkor arról, hogy megpróbáljon gólt szerezni, siker azonban nem kísérte a próbálkozásokat, így igazságos döntetlen született a szomszédvárinak titulálható rangadón.

–Nagyon hasznos volt ez a mérkőzés – értékelt a lefújást követően Szlavikovics Ede. – Mindenféle szempontból. Az erőnlét fenntartása, javítása szempontjából is, ugyanakkor nagyon sokat játszottunk, a szó nemes értelmében játszottunk ezen a meccsen, ami korábban nem volt jellemző ránk. Sokkal többet passzoltunk, járattuk a labdát, és támadások során mind a két oldalt foglalkoztattuk, nem csak az egyike erőltettük, ami korábban rossz szokásunk volt. De a Gara ellen jó is játszani, mert ők játsszák a focit. Náluk sok volt a fiatal, nálunk jóval több volt az idősebb játékos, ezért így szerintem némileg előnyben voltak, de a csapatom becsülettel helytállt. Kiválóan szolgálta ez a mérkőzés a felkészülésünket, és jót tett az önbizalmunknak is.

Szemerédi Imre, a Gara játékos-edzője sem volt elégedetlen. – Mindent megtettünk azért, hogy játékban legyünk. Egy edzőmérkőzésen nem is az eredmény a lényeg természetesen, hanem hogy próbáljunk meg futballozni. Úgy gondolom, hogy mi voltunk a játszóbb csapat, csakhogy az elején a hazaiak rúgták kontratámadásokból a gólokat. Sajnos az előző edzőmeccsünk hasonló koreográfia alapján működött, sok gólt rúgtunk de sokat is kaptunk, mert akkor is lekontráztak bennünket. Ma is kontrákból kaptuk a gólokat. Ezen kell javítanunk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy több alapember hiányzott ma, ezzel együtt jót játszottunk, és a játék képe alapján reális eredmény született. Hasznos volt ez a mérkőzés, hiszen minden mérkőzés hasznos, ha edzésre nem tudunk rendszeresen járni. Márpedig főleg az idősek nem tudnak, hiszen dolgoznak, munkahely mellett az már nem olyan egyszerű.