Remek teljesítményt nyújtott a tavaszi szezonban a Kiskunmajsai KC csapata

– Az előző idényben még játszott a majsai csapatban, de most a pálya széléről adott tanácsokat. Mi volt a célkitűzés a bajnokságban? 

– Levezetésnek szántam az utolsó néhány évet, és a most lezárult idény már nem szerepelt játékosként a terveim között. A múlt nyáron vetette fel Lakatos Zoltán, a KKC elnöke, hogy vállaljam el az edzőséget. Néhány alkalommal korábban is helyettesítettem Kanyik Árpádot a kispadon, és a csapatot is jól ismertem. Úgy voltam vele, ha szükség van rám, akkor nagyon szívesen vállalom, így hamar rábólintottam a felkérésre. Konkrét célkitűzés a minél jobb szereplésen túl nem volt, de a 7–8. hely megszerzése tűnt reálisnak. 

– Hogyan fogadta csapat? Voltak-e változások a játékoskeretben? 

– A fiúkkal gyorsan megtaláltuk a közös hangot, és a bajnoki rajt előtt megpróbáltuk a lemaradásokat behozni mind erőnléti, mind taktikai területen. Két kapust is elveszítettünk sérülések, illetve műtét miatt, így nem számíthattunk a rajtnál Kis Tamás és később Patyi Róbert játékára. Matanovity Olivér pedig külföldre távozott. A kapuba érkezett Fekete Krisztián Kiskunfélegyházáról. Visszatért a csapathoz a jobbszélső Hegedűs Kristóf, aki nemrégiben egy térdműtéten esett át. Kiskunhalasról két tehetséges és gólerős fiatalt igazoltunk, Szekula Mátét és Molnár Viktort. Korábbi játékosunk, a rutinos Kiss András is vállalta még ezt az idényt. A védekezésünkben nagyon fontos szerepe volt a Vecsésről érkező Kis Dánielnek, aki januárban csatlakozott hozzánk. 

– Az őszi szereplés nagyjából hozta a várakozást, de az idény végére megtáltosodott a csapat. 

– A 9. helyen fordultunk, de a tavaszi idényre úgymond beérett a befektetett munka gyümölcse. Már decemberben a Pick Szeged U23 elleni siker is biztató volt, de tavaszra stabilabb lett a védekezésünk, így mindössze három vereség és nyolc győzelem a tavaszi mérlegünk. A bronzérmes Makó ellen is bravúros győzelmet arattunk. Valóban az utóbbi évek legjobb bajnoki szereplése volt, de remélem lesz még jobb is. 

– Mi volt a tavaszi sikerek titka? 

– Támadásban eddig is voltak gólérzékeny játékosaink, például Vadkerti Attila, aki 149 góljával most is a góllövőlista élmezőnyében végzett, vagy éppen Tan Ádám, aki 105 góllal zárt. Rengeteget számított ebben az eredményben, hogy összeállt a védekezésünk, amiből mindenki ki tudta venni a részét. A bajnokság során végig jól teljesítő Fekete Krisztiánnak, vagy éppen a rutinos Papdi Gábor kapusunknak is sok segítséget jelentett mindez. Tudtam, hogy a fiúk mire képesek, hiszen együtt játszottam velük, de valahogy nem sikerült előhozni mindazt, ami bennük van. Sikerült azonban elvégeznünk a tervezett munkát, aminek köszönhetően nem fogyott el az oxigén a fejekből a 45.perc tájékán, és ezáltal nem született annyi rossz döntés. Köszönet jár a szurkolóinknak és a mindig hangosan buzdító Kiskun Légiónak is, hogy hozzásegítettek bennünket ehhez a szerepléshez. 

– Említette, hogy lesz még jobb is. Ez azt jelenti, hogy marad a majsai kispadon? 

– Úgy tűnik, hogy igen. Augusztus elején kezdünk, de tervezünk hétvégi edzőtábort is, napi két foglalkozással. Szeretnénk tornákon indulni és edzőmeccseket is lekötni. A munkahelyi elfoglaltságok miatt továbbra is heti két edzésünk lesz a bajnoki idényben. A keretben nem lesz nagy mozgás, habár Kiss András már elköszönt. Szeretnénk erősíteni, de egyelőre nincsenek még konkrét megállapodások senkivel sem. 

Kun Tamás 41 évesen még gólokkal segítette a pályán a „Tigriseket”

Kun Tamás a sportág alapjaival szülővárosában ismerkedett meg, ahol első edzői Medgyes József és Gazsó László voltak. Ifjúsági játékosként szerepelt Kiskőrösön az NB I/B-ben, majd visszatért Kiskunmajsára. Két év múlva már az NB I/B-s kiskőrösi felnőttcsapatot erősítette, majd onnan Kiskunhalasra igazolt. Tizenhét évvel ezelőtt Németországban folytatta pályafutást az akkor 6.osztályban szereplő TSV Winkelhaid csapatában, amellyel két osztállyal feljebb jutottak. Később kisebb csapatokban is játszott, miközben edzői képesítést szerzett Münchenben, mert gyermekekkel szeretett volna foglalkozni. Ifjúsági fiú, majd női csapatokat edzett Németországban. Négy éve tért vissza Kiskunmajsára, ahol az előző szezonban jobbszélsőként 31 góllal járult hozzá a KKC szerepléséhez.