Nagy csatát vívtak, de gól nem esett Ágason

November eleje dacára viszonylag jó sőt, napos idő, felfokozott hangulat, közel kétszáz főnyi szurkolótábor fogadta a meccsre érkezőket. Tiszteletüket tették természetesen a hazai drukkerek, de érkeztek Kunszentmiklósról is szép számmal, és a rivális megye hármas csapatok is igen nagy létszámmal képviseltették magukat, a teli parkoló miatt a pálya melletti út mellé kiszorult autók – egyszóval minden adott volt egy nagy rangadóhoz.

A hibátlan körítésnek megfelelve a csapatok is határozottan felfokozott hangulatban kezdték a mérkőzést. A 7. percben Beszedics Tibor kereste meg balról egy keresztlabdával a jobb oldalon előretörő Oláh Bélát, aki egy remek labdakezeléssel egyúttal a védőjét is lerázta, és 12 méterről, jobbról csak hajszállal lőtt a jobb alsó sarok mellé. Egy percre rá egy veszélyes beadásra újra Oláh vetődött be a hosszú sarok elé, de nem érte el a labdát. A 10. percben aztán felhangzott a vendégtáborban egy sztentori hang, hangulatában és orgánumában a Prédikációk könyvét idéző figyelmeztetéssel szurkolótársaihoz: „Még most ne bántsuk a partjelzőt, majd eljön az idő!”. A 23. percben újra Oláh célozta meg balról, 12 méterről a hosszú sarkot, Benkó bravúrral ütötte ki a labdát. A kapu azonban még nem szabadult föl, a társak visszaívelték a bal oldalra Oláhnak, aki bepasszolt Damásdinak, akinek igazítani nem volt ideje, így 12 méterről nagy helyzetből fölé lőtt.

Az első fél órában óriási küzdelem folyt a pályán, a harmincadik perc táján kezdtek egy kissé kifulladni a felek, de ez az egy az egy elleni harcok intenzitását nem befolyásolta. A 38. percben a vendég csapatkapitány, Kévés ívelt újra előre egy keresztlabdát, Oláh kitette jobbra, Balla átvette és jobbról, 14 méterről lőtt, a hazai kapus vetődve védett. A 39. percben a hazai bal saroknál történt két gólszerzési kísérlet is, a hazai Lévai nagyot mentett. Két percre rá először veszélyeztetett a hazai gárda, Szinkó adott le egy lövést majdnem középről, húsz méterről, Beszedics Tamás biztosan hárította a próbálkozást.

A második játékrész ott folytatódott, ahol az első abbamaradt, annyi változással, hogy ha volt is némi miklósi fölény az első félidőben – a helyzeteket tekintve mindenképpen –, az a második játékrészre kiegyenlítődött. Az 57. percben hazai támadás futott végig a pályán, Horváth Viktor adott be jobbról, és az akció végén Magyar volt az, aki kapásból fölé durrantott, de az igazán nagy helyzet korábban, Németh Zsolt előtt volt, aki a kapu előtt nem érte el a labdát. A 63. percben hosszas tűzijáték alakult ki a hazai kapu előtt, amelynek a zárófelvonásaként Balla eresztett meg egy nagy löketet, majd a kapusról kipattanó labdát Oláh is rábombázta közvetlen közelről, de Benkó akkor is jól helyezkedett. Hullámzó volt a játék, kemény párharcok, folyamatos helyzetteremtési kísérletek jellemezték a meccset.

A 70. percben az előretörő Oláh jobbról, 14 méterről, cimbalomszögből tüzelt, labdája a bal kapufáról pattant ki. 82. percben Ebala remek ütemben indított, Szinkót szabálytalanul állították meg a vendégvédők. Óriási helyezkedés előzte meg a pontrúgást, végül Marton küldte kapura a labdát, a bal felsőbe tartó labdáját Beszedics Tamás bravúrral hárította. Gyűrték, gyömöszölték egymást az utolsó pillanatig a csapatok, gól azonban nem született, így megosztoztak a pontokon. Igazságosan, hiszen egyik csapat sem érdemelt volna vereséget. Maga a mérkőzés pedig annak a tételnek lett az ékes igazolása, hogy egy 0–0-ára végződő mérkőzés is lehet csemege. Ami pedig a partjelző bántását illeti, amelyet megjósolt egy vendégpróféta, ez ezúttal nem történt meg, a játékvezetői hármas ugyanis remekül vezette a találkozót, amely annak köszönhetően sem volt nehéz, mert a játékosok nem egymás rugdosására, hanem végig a győzelem megszerzésére koncentráltak. A mérkőzés egyetlen igazi kárvallottja Kasza Ádám, akinek sérülés miatt kellett lejönnie az első játékrész derekán, a nyertese pedig a Ladánybene, aki szombaton megnyerte a meccsét, és így az Ágas pontvesztésének köszönhetően a tabella élére állt.

Polgár Sándor az Ágasegyháza technikai vezetője: – Jó mérkőzést vívtunk, nagyon sok néző előtt, sokan kísérték el a miklósi csapatot is, a hazai drukkerek is szép számmal voltak kint, és jó játékvezetés mellett kiélezett meccset láthattak a nézők. Igazi rangadó volt ez a mai találkozó. Hozzáteszem, volt némi szerencsénk, mert ha a Miklós az elején berúgta volna a helyzeteit, akkor akár két gól hátrányba is kerülhettünk volna. Aztán a második félidőben, sőt már, az első végén felébredtünk, felvettük a játék ritmusát, onnantól teljesen kiegyenlített harcot folytattunk, és végeredményben elégedettek vagyunk a döntetlennel. Annál is inkább, mert tovább tart a veretlenségi sorozatunk.

Lovász Sándor: – Lényegében ez a döntetlen idegenben nem egy rossz eredmény, de ha azt vesszük, hogy több helyzetünk volt, mint a hazaiaknak, akkor egy kicsit bosszankodhatunk is. Főleg az első félidőben inkább csak nekünk voltak lehetőségeink. A második játékrész már kiegyenlítettebb volt, akkor volt helyzet itt is, ott is, hol ez, hol az a csapat dominált. A meccset egy jobb első félidei koncentrációval tehát megnyerhettük volna, ettől függetlenül a döntetlen egyáltalán nem rossz eredmény a hosszú ideje veretlen éllovas otthonában. A tanulság régi tanulság: ha nyerni akarunk, gólt kell rúgni, hiszen gól nélkül nem lehet nyerni. Hosszú a bajnokság, van még az őszből is jócskán hátra, meggyőződésem, hogy jó úton járunk.

Ágasegyháza SE–Miklósi GYFE 0–0

Ágasegyháza, 190 néző, vezette: Apró Ferenc (Berger Tibor, Baranyai Dávid)

Ágasegyháza: Benkó – Magyar, Lévai, Molnár (Hojsza 52.), Szinkó (Tutó 82.), Németh (Gyulai-Balog 88.), Horváth V., Berényi, Marton, Váczi, Ebala. Megbízott edző: Polgár Sándor.

Miklósi GYFE: Beszedics Tamás – Kovács Z., Kévés, Balla, Beszedics Tibor, Oláh (Sebestyén 83.), Damásdi (Boczek 70.), Kasza (Hunti 31.), Márkus (Szántó 73.), Kelemen, Kovács T. Edző: Lovász Sándor.

Sárga lap: Marton 24., Németh Zs. 57., Berényi 89., illetve Kovács Z. 16., Kovács T. 82.