Nehéz döntés előtt a kécskei gólvágó

Káli Tibor hosszú ideje már elsősorban szórakozásként tekint a futballra, hiszen a tiszakécskei klubnál technikai vezetőként számítanak rá, évek óta az irodai munkakörben építi a futball utáni karrierjét. 35 évesen azonban így is kicsit újra profinak érezhette magát, hiszen vastagon kivette a részét a bajnoki címből, emellett nem maradt adós a gólokkal sem a megyei él­vonalban.

– Eredményes szezon volt ez számomra, leginkább így tudnám jellemezni

– mondta Káli Tibor röviden az évéről.

– Nemcsak a futball terén, hiszen megszületett a kislányom, ami hatalmas öröm volt, pluszlöketet is adott érzésem szerint a bajnokság végéhez. A sikereim viszont a csapattársaknak köszönhetőek, nélkülük egészen biztosan nem lettem volna gólkirály. A vége felé már úgy voltunk vele, hogy rá is mentünk erre, hiszen a gyengébb őszünk miatt a helyezésünkön nem nagyon lehetett javítani. Az előzmények miatt ez nekem nagyon sokat jelentett, hiszen a megye II.-ben már lehettem gólkirály, amikor megnyertük azt, de a feljutás után a második meccsemen elszakadt a keresztszalagom, mely után kihagytam tizenhárom hónapot. Amikor végre visszatérhettem, akkor márciusban lefújták a bajnokságot, hónapokig nem is edzhettünk. Ez végre egy teljes szezon volt, amihez kiegészítésként jött nekem az NB III.-as szerepvállalás is, amivel újra kicsit profinak érezhettem magam a napi egy-két edzéssel. Szerencsére ez is egy sikeres történet volt, tudtam segíteni, a gólom különösen sokat jelentett a lelkemnek. 35 évesen még nem öreg az ember, de a futballban már annak számít, úgyhogy örülök, hogy így alakult. Mindez munka mellett természetesen, hiszen az edzések után mentem fel az irodára dolgozni – mondta Káli Tibor.

A harmadosztályú szerepvállalás nem érte váratlanul, hiszen tényleg peches szériába került a Tiszakécske tavaly nyáron, amikor sorra dőltek ki súlyos sérülések miatt a meghatározó játékosok. Ezzel együtt nagyon jóleső érzéssel töltötte el, hogy a szakmai stáb rá gondolt.

– Annyira nem lepődtem meg, mert napi kapcsolatban voltam a csapattal, láttam az események alakulását. Nagyon peches szériába kerültünk tavaly nyáron, hiszen rövid időn belül négy játékos szenvedett súlyos sérülést, illetve jöttek mellé az apróbb egészségügyi problémák és kihagyások. Az NB III.-ban akkor egy huszonkettes kerettel tervezett a stáb, ilyen létszám mellett ennyi kieső már nagyon soknak számított. Váratlanul nem ért ilyen körülmények közt a dolog, viszont annál jobban esett, hogy rám gondoltak – mondta Káli.

A tiszakécskei gólvágó nagyon régóta hűséges a klubhoz, ahol akkor is számítottak rá, amikor az első csapatnál már másokkal képzelték el a folytatást. A klub háttérstábjában kezdte el felépíteni magát, ami már a futballt is háttérbe szorította számára.

– Voltak lehetőségeim és megkereséseim magasabb osztályból is, de akkor már technikai vezetőként dolgoztam is Kécskén. Kezdtem beletanulni a dolgokba, akkor is edzésekre már az irodáról mentem le. 31 éves voltam, igyekeztem a futball utáni dolgokra is gondolni, szerencsére ebben a tiszakécskei klubvezetés is partner volt, látták bennem a lehetőséget, hogy a játék mellett elkezdjem felépíteni magam a pályán kívül is. Nagyon örültem ennek, kiváló lehetőséget kaptam a klubtól, az idő be is bizonyította, hogy jó döntés volt ez. Jól érzem magam Tiszakécskén, megtaláltam a számításaimat – tette hozzá Káli Tibor.

A nyár egy komoly döntés elé is állítja a kiváló csatárt, hiszen kislánya megszületése után szeretne minél több időt szánni családjára.

A tiszakécskei klubnál technikai vezetőként segíti majd az NB II.-es együttest, ami már jóval több munkát igényel majd, így egyelőre nagy kérdés, marad-e ideje még a játékra.

– Jó lenne még focizni, de ez egy nyitott kérdés egyelőre. Viccesen meg is jegyezték, hogy lehet, a csúcson kéne abbahagyni. Szeretnék még futballozni, de nagyon sok múlik már azon is, hogy a munkám mit követel meg. A másodosztályban már komolyabban kell beleállni a feladatokba, kétnapos túrái is lesznek a csapatnak, ami sok időt elvesz. A kislányom is itt van, minden mögé kerül érkezése óta. A család a legfontosabb, nem biztos, hogy maradna úgy időm, hogy egyik nap a megye I.-ben focizom, másik nap aztán az NB II.-vel utazok azok után, hogy hétköznap haladni kell a munkával is. Szezon végén beszélgettünk már erről, nehéz döntés, hiszen a futball az saját magam szórakoztatása már a megye I.-ben. Jó a közeg, jó a társaság, mivel nagyon szeretem a futballt, nem is nagyon bírom elengedni még, ha tudnám, talán már akkor megtettem volna, amikor elkezdtem dolgozni. Meglátjuk, hogyan alakul majd a dolog –mondta a folytatásról Káli.