Szurkolás karantén idején, Nemesnádudvaron

A Nobel-díjas kolumbiai író, Gabriel Garcia Márquez adta egyik nagyszerű regényének a Szerelem kolera idején címet. Nos, regény még nem íródott a Nemesnádudvar–Kiskunmajsa Bács-Kiskun megyei első osztályú női mérkőzésről, valószínűleg nem is fog, de ha íródna róla legalább egy elbeszélés, az bizton kiérdemelné a Szurkolás karantén idején címet, és maga a történet akár még valamilyen díjat is.

Maga a mérkőzés is érdekes volt, mert bár az éllovas fogadta a nyolccsapatos mezőny hatodik helyezettjét, de nem azért Kiskunmajsa a Kiskunmajsa, hogy olcsón adja a bőrét, akárhol is álljon a tabellán. Az első félidő kiélezett eredményt hozott, 16–15-ös hazai vezetéssel vonultak pihenőre a csapatok úgy, hogy az első játékrész zárásáig hol ez, hol az a csapat vezetett. A második játékrészben aztán rátett egy lapáttal a hazai gárda, akárcsak a szurkolótábor, és 31–26 arányban a hazaiak megnyerték a mérkőzést.

– A Kiskunmajsát fogadtuk az őszi utolsó fordulóban – tekintett vissza Tamasi Edit, a nemesnádudvari hölgyek vezetőedzője. – Nehéz mérkőzésre számítottunk, és egészen addig nagyon nehéz is volt a mérkőzés, amíg a második félidő kezdete előtt meg nem érkeztek a B közép szurkolói. A csarnokon kívülről olyan buzdítást, szurkolást kaptak tőlük a lányok, hogy azt szavakkal leírni szinte képtelenség. Hallottuk a kereplők, dudák, és a szurkolók kórusát. Külső szemtanúk szerint zengett a fél falu. Elképesztő energiákat adott ez nekünk, minden bizonnyal ez is belejátszott abba, hogy sikerült megnyernünk a meccset.

És hogy honnan verbuválódott a spontán szurkolótábor? Amint arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, a nemesnádudvari hölgyek szurkolótáborának a magját a Nemesnádudvar KSE megyei másodosztályú labdarúgó csapata alkotja. Nos, a focicsapat tagjai úgy döntöttek, hogy együtt nézik a Nádudvar-Majsa meccset a focicsapat öltözőjében. De nem csak egy széles képernyős tévével készültek fel az internetes közvetítés megtekintésére, hanem dudákkal, dobokkal, kereplőkkel, mindenféle zajkeltő eszközzel is felkészültek, ahogy az egy rendes meccsen dukál.

A szünetben aztán – alighanem a szoros eredmény is belejátszhatott a döntésbe, hiszen látszott, hogy nagyon kell a második játékrészben a buzdítás – elindultak, hogy a csarnokon kívülről biztassák a lányokat. A második félidő elejére oda is értek. – Valóban teljesen spontán jött az ötlet, hogy a csarnok bejáratánál folytassuk a szurkolást, hogy a lányok is hallják – nyilatkozta honlapunknak Vinter Zoltán, a nemesnádudvari labdarúgó csapat játékosa. – Az első félidőt még online néztük, aztán úgy döntöttünk, – miután még gyorsan, a pillanat hevében tanácsot is kértünk, hogy hogyan tehetnénk meg ezt úgy, hogy a fennálló járványügyi előírásokat ne sértsük, és a felvetésünkre megnyugtató választ kaptunk, nevezetesen hogy vonuljunk maszkban és a távolságot betartva –, hogy a másodikban már a helyszínen biztatjuk a lányokat. Dobokkal, kereplőkkel, dudákkal vonultunk le a focipályától a csarnokig, és a második félidőt ott szurkoltuk végig. Utólag tudtuk meg, hogy odabent mindent hallottak, és hogy felejthetetlen élmény volt a lányok számára ez a rendhagyó szurkolás, mi tagadás, néhány lányon látszott is a meccs után, hogy nagyon elérzékenyült a támogatás eme formájától.

– Ha azt mondom, hogy felejthetetlen élmény volt, azzal még nem mondtam semmit – foglalta össze a történteket Tamasi Edit. – hihetetlenül büszke vagyok nem csak a lányaimra, hanem a szurkolóinkra is. Így volt ez persze eddig is, de még mindig tudtak újat mutatni a srácok.

A videó forrása: Nemesnádudvari KSE Facebook-oldala.

Borítóképünkön a Nemesnádudvari KSE játékosai: Álló sor, balról: Tamasi Edit, Péter Petra, Petrich Daniella, Fridrich Virág, Kovács Flóra, Petrich Dorina, Juhász Judit, Simon Blanka, Kleinné Simon Zsuzsanna

Középső sor: Schauer Flávia, Kohl Lavénia, Mendi Noémi, Vinter Márta, Klein Anna, Vörös Vanda

Első sor: Horváth Szonja, Petres Loretta, Szaniszló Nikoletta