Szikora Melinda rögös úton jutott el a legjobbak közé

A válogatottságig jutó, a 2016-os Európa-bajnokságon szereplő kiváló kapus, Szikora Melinda Kiskunmajsán ismerkedett meg a sportággal. Tízéves volt 2004-ben, amikor elment az első edzésre a helyi Arany János Általános Iskolába. Maga a kézilabda azonnal megtetszett neki, a hálóőr poszt nem annyira.

– Mivel annak a korosztálynak nem volt kapusa, ezért a gólvonalra állítottak, hogy ott nem sok vizet fogok zavarni, de nem szerettem a kapuban állni – mesélt a kezdetekről a bacshandball.hu portálon. – Ennek is köszönhető, hogy amikor később már a saját korosztályomba kerültem, akkor próbáltam mezőnyben érvényesülni. Tizenhárom évesen azonban jött az első sérülésem, elszakadt a keresztszalagom, amit először fekvőgipszbe raktak, mondván, még nagyon fiatal vagyok. Nem emlékszem pontosan, de szerintem a gipsz után még rehabilitáció sem volt. Persze, hogy az első testnevelésórán újra alám csuklott a lábam. Agócs Adrienn segített eljutni Kecskemétre dr. Nemes Józsefhez, aki sokat gondolkozott, de végül megműtött. Az általános iskola utáni nyáron volt az operáció, az egész nyaram ráment a gyógyulásra, és a középiskola első heteiben rögzítőkötésben jártam. Nagyon nehéz időszak volt – tette hozzá Szikora Melinda, aki a kiskunmajsai Dózsa György Gimnáziumban kezdte meg tanulmányait az általános iskola után.

– Éreztem, hogy nem jó a lábam, de lejártam mozogni és próbáltam erősíteni. Az első tanév utáni nyáron volt egy kézilabdás tábor Kiskunhalason, ahová Majsáról hárman mentünk el. Az első edzéseken beállóba raktak, majd az egyik alkalommal a kapuba. Marica néni (Paczolay Gyuláné – a szerk.) egyből kiszúrt és a második osztályt már a halasi Bibóban kezdtem. Lelkesedtem, hogy kapus leszek, hiszen Marica néni nagyon jó edzéseket tartott. Fejlődtem és játszottam az utánpótlásban.

– Kicsivel később pedig ott ült a Zsiga Gyula vezetőedző által irányított élvonalbeli csapat kispadján is. Szerencsétlenségére az utolsó gimnáziumi éve alatt a Halas kiesett az NB I.-ből.

– Ez sokkolt, mert szerettem volna az élvonalban játékhoz jutni. Azonban az élet nem engedte, hogy csüggedjek. Szarka Évának köszönhető, hogy képbe kerültem Székesfehérváron, ahol beajánlott Sugár Tímeának. Susu megnézett Halason egy mérkőzésen és elhívott Fehérvárra próbaedzésre, ahol engem választott, és aláírtam az első ötéves szerződésemet az Albánál.

A székesfehérvári évek után a Fradi kapuját őrizte, jelenleg pedig a Siófokot erősíti Szikora Melinda, aki tavaly nyáron visszatért Majsára, a Bács-Kiskun Megyei Kézilabda Szövetség által szervezett tábor névadójaként.

– Fel sem fogtam, hogy ez mekkora dolog. Sokan, akik közel állnak hozzám, tükröt tartottak elém, hogy legyek már rá büszke, mert ők be sem mertek volna vállalni egy ilyet – mondta az I. Szikora Melinda Kapustábor „keresztanyja”. – El sem hiszem, hogy ez megtörtént. Külön öröm számomra, hogy ezt Kiskunmajsán éltem át. A másik nagyon jóleső érzés, hogy a táborban részt vevő gyerekek és szüleik máig sokszor írnak nekem. Kikérik a tanácsomat, hogy mit tegyenek, vagy csak gratulálnak egy mérkőzés után. Ez a tábor nagyon sokat segített, hogy megtaláljam újra a motivációmat. Nagyon elfáradtam, de az emlékeket újra felelevenítve gyorsan ment a regeneráció.

Borítóképünk illusztráció!