2020.04.09. 12:01
A folytatásban reménykedik a BSK csapatkapitánya, Cifra Gábor
Amikor tavaly télen újra feltámadt a Bajai SK, a klub háza táján az volt a célkitűzés, hogy bajai kötődésű klubokkal igyekezzenek elkerülni a kiesést a megyei másodosztályú labdarúgó bajnokság Déli csoportjából. Nem kis feladatnak tűnt ez akkor, de mindkét célkitűzést sikerült megvalósítani, a tavaszi idény elején az egy ponttal sereghajtóként induló BSK a tavaszi idény végére 26 pontot szerezve a 12. helyen futott be, és ezt a szép eredményt olyan, korábban bajai színekben futballozó játékosokkal érték el, mint például az idén negyvenéves Cifra Gábor, a jelenlegi bajai csapatkapitány, aki hat góllal járult hozzá ahhoz, hogy a BSK a bajnokság felfüggesztése előtt hat ponttal állt a tabella élén.
Cifra Gábor a Nemesnádudvar elleni rangadón
Forrás: Pulai Zsóka
– Bácsborsódinak vagy bajainak vallja magát?
– Tősgyökeres bácsborsódi vagyok. Igaz, születni Baján születtem, de inkább azért, mert akkoriban a szüléseket már a városi szülészeteken vezették le, de a szüleim például még itt is születtek, Bácsborsódon. Ugyanakkor ezer szál köt Bajához, egyebek mellett a futball révén is. Korábban, 1991-től 2004-ig fociztam a Sugó partján. Még serdülőként kerültem oda, végigjártam a korosztályos ranglétrát. 1995-től már a felnőtt kerettel edzettem, 1996-tól pedig már gyakran kezdőként számítottak rám.
– Ezekben a nehéz napokban ön az otthon ülők halmazát szaporítja, vagy azokét, akik ma is járnak dolgozni?
– A rendőrségen dolgozom, és bizonyára mindenki tudja és el tudja képzelni, hogy nálunk ebben a nem mindennapi helyzetben sincs megállás, tehát az otthonülés szóba se jöhet. Egyébként, amikor munka után otthon vagyok, akkor sem nagyon bírok a szobában megülni. Manapság eljárok futni – napi hat-nyolc kilométer az adagom –, aztán eljárok a gyerekkel biciklizni, tollasozgatunk, mindenfélét játszunk, kertészkedünk is a kölyökkel, hogy egy kicsit elfáradjon, hiszen óvoda sincs, márpedig minden gyerekben rengeteg az energia.
– A Bácsborsódban is több, mint egy évtizedet focizott, tavaly onnan került át, illetve vissza Bajára. Ha a Bácsborsódnak rúg gólt, ünnepel? A kérdés nem is fiktív, hiszen az idei bajokságban rúgott is már nekik.
– Igen, betaláltam az ellenük vívott meccsen, az ősszel legyőztük őket. Azon a találkozón a második gólunkat rúgtam, egy 11-est értékesítettem. Egyébként nem vagyok az a fajta, aki ünnepelteti magát gólszerzés után, de a Bácsborsód elleni meccsen kimondottan hangsúlyt fektettem rá, hogy látsszon, hogy én csak a becsületbeli és az aktuális csapatommal szembeni kötelességemet teljesítettem, amikor legjobb tudásom szerint értékesítettem a büntetőt. Annak persze örültem, hogy bement, hiszen minden találatnak örül az ember, de tartózkodtam bármiféle látványos érzelemnyilvánítástól, hiszen mégiscsak tizenöt évet játszottam a Borsódban.
– Megszerették a bajai szurkolók?
– Úgy érzem, hogy igen. Illetve, már eleve ismertek, hiszen a Baján töltött tizenöt évemből jó hét-nyolc éven át játszottam a felnőtt keretben is. A mostani edzővel, Koch Tamással együtt tagja voltam a 2000-ben az NB III-at megnyert bajnokcsapatnak, szerepeltem megannyi NB II-es meccsen is, tehát egyáltalán nem ismeretlenül jöttem Bajára. Szerettek annak idején is, és szeretnek most is, érzem ezt a meccseken való bekiabálásokból, de abból is, ahogy viszonyulnak hozzám a szurkolók. Én pedig igyekszem ezt meghálálni.
Fotó: Pulai Zsóka
– A kényszerű leállás mindenkinek rosszul esik, még annak a csapatnak is, amelyik mondjuk minden hétvégén beszed egy hatost, hiszen ő is azért játszik, mert szeret játszani. Önöknek viszont pláne rosszul eshetett, mert nem elég, hogy az élen állnak, ráadásul lendületben jöttek a rajtnál.
– Így van, remekül kezdtük a tavaszt, hiszen rögtön nyertünk Géderlakon egy rangadót, ami nagyon fontos volt amiatt, hogy a felkészülésünk az eredmények tekintetében felemásra sikeredett, igaz, hogy főleg megye egyes csapatokkal játszottunk. Szóval a Géderlaki meccs már előzőleg vízválasztónak tűnt. Ott kijött a lépés, aztán a Nádudvart győztük le itthon nagy nehezen 1–0-ra, az is presztízsmeccs volt, hiszen az ősszel legyőztek minket 3–1-re. Két nagyon nehéz feladatot tudtunk tehát le sikerrel, és hat ponttal húztunk el az élen, amikor jött a felfüggesztés. Őszintén megmondom, én nagyon remélem, hogy be lehet majd fejezni a bajnokságot. Nagyon szeretnék bajnok lenni, de természetesen nem így, hogy egyszer csak lefújják az egészet, és befagyasztják a tabellát úgy, ahogy a küzdelem félbemaradt. Nagyon szeretném folytatni, és az én véleményem az, hogy nyáron sem reménytelen befejezni a bajnokságot. Abban reménykedem tehát, hogy a pályán ki fogjuk tudni harcolni az aranyérmet.
Koch Tamás, Cifra Gábor egykori csapattársa, ma pedig edzője, így nyilatkozott a játékosáról:
– Igazi húzóembere a csapatnak, egy olyan játékos, aki a hozzáállásával, a fociszeretetével példát mutat a fiataloknak – jellemezte a játékosát Koch Tamás. – Ugyan a gyorsasága már nem a régi, hiszen nem lehet a régi, de a rutinjával sokat segített. Jól mozgatta a csapatot a mérkőzéseken, a labdákat ügyesen tartotta meg a középpályán, a technikai tudása, a rúgótechnikája még mindig kiemelkedőnek számít ebben az osztályban. Méltán közönségkedvenc, ráadásul gólokat is szerez. Ősszel, a Borota ellen rúgott gólja pedig egy igazi szépségdíjas találat volt, még az NB I.-ben is ritkán látni akkora kapásgólt.
