Közös kiállításokon mutatta be alkotásait a két művészbarát

A két fiatal alkotó szerencsés találkozása óta rendszeresen mutatják be alkotásaikat közös kiállításokon. Edina Solton él családjával, Rózsa pedig a szomszédos településen, Dunaegyházán. Hat évvel ezelőtt találkoztak először egy solti összejövetelen, azóta ezek a találkozások rendszeressé váltak. A szimpátia mellett a közös nevező a művészet volt, amely a mai napig összeköti őket, az időközben kialakult barátság mellett.

Mindketten a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar rajz–művészettörténet tanszakon végeztek képi ábrázolás szakon, Rózsa vizuális- és környezetkultúra szakon mesterdiplomát is szerzett. Életútjukban közös tényező, hogy gyermekkoruk óta érdeklődtek a művészetek iránt. Nagyon szerettek rajzolni, festeni, és hamar kiderült róluk, hogy van is hozzá tehetségük. Rózsa nagyapja autodidakta festő volt, bár az életben nem találkoztak, a képei nagyban inspirálták őt, hogy ezt az utat válassza. Edina egy másik úton indult el az élet felé, felnőttként jött rá, hogy az alkotás az ő útja, és ekkor fordult a képzőművészeti tanulmányok irányába.

Edina képein a természet jelenik meg, főleg akrilfestékkel fest. Vászonalapra dolgozik, akril-pasztell-akvarell technikával. Előszeretettel használja a festőkést ecset helyett, és kedveli az intenzív, tiszta színeket. A képein fák, virágok, a vízi világ és a tájábrázolás jelenik meg. Ezenkívül absztrakt képein az érzéseket is megjeleníti, színekkel, formákkal.

Rózsa festményein egyszerű csendéletek, enteriőrök, természetközeli élmények, motívumok láthatók, amelyek sajátos színhasználattal válnak egyedivé. Szereti ugyanis a technikákat vegyesen használni akril-tempera-pasztell kombinációval. A nyúl állatként és szimbólumként egyaránt felfedezhető munkáin, az évek alatt szinte már védjegyévé vált. Őt sokan főleg tűzzománcosként ismerik. Ezzel a kifejezési eszközzel tíz évvel ezelőtt ismerkedett meg és azóta műveli. Rengeteg technikai sajátosságát ismerte meg. Képein, ékszerein alkalmazza a festőzománcozást, a rekesz-, illetve a sodronyozott zománc technikáit.

Első közös kiállításuk Solton volt, a Petőfitelep Jövőjéért Egyesület egy rendezvényén. Majd ezt követően több közös kiállítás következett. Egy szintén közös tárlat után meghívást kaptak a kalocsai Kortárs Művészeti Klubba is, ahol bemutathatták alkotásaikat. Elmondásuk szerint kedvesen fogadták őket, jó érzés volt hasonló érdeklődésű emberekkel beszélgetniük, akik örültek fiatalságuknak, tehetségüknek. Azóta ők is klubtagok és már több közös kiállításuk volt, többek között Csepelen és Kalocsán is. Részt vettek a kalocsai képzőművész alkotótáborban, ahol a helyi művészek mellett a Pécsi Tudományegyetem tanáraival, diák­jaival, kaposvári és kecskeméti művésztanárokkal alkothattak együtt. A tábor zárása egy közös kiállítás volt a Kalocsai Városi Galériában, ezenkívül a kalocsai Szó és Kép című antológiában is megjelent kettő-kettő festményük.

A mindennapokban jelenleg Edina a családi vállalkozásban segít, ahol zöldségpalánta-neveléssel foglalkoznak, emellett kiscsoportos kisfia mellé júniusra várja második babáját. Rózsa egy idősek otthonában dolgozik mentálhigiénés munkatársként. Emellett négy éve tanít Dunaföldváron, a Levendula Művészeti Egyesületnél tűzzománcot és festészetet gyerekeknek, illetve felnőtteknek is. Az idei tanévtől Ráckevén és Apostagon is van egy-egy gyerekcsoportja.

Közös célként mindketten az alkotás és a közös munka folytatását tervezik, és dédelgetett álmuk egy helyi alkotótábor szervezésén kívül egy művészeti klub létrehozása, ahol szerepet kapna a képzőművészet mellett az irodalom, zene, tánc is, ahol mindenki jól érezhetné magát és tartalmasan tölthetné el idejét.