Medjugorjéig kerékpároztak az ifjú kecskeméti zarándokok

A Barátok templomának hittanosai nem először ültek kerékpárra, az elmúlt években több ismert szenthelyet felkerestek. Jártak többek között Lengyel­országban, ­Wadowicében, II. János Pál pápa szülővárosában, Ausztriában, Mariazellben, Rómában és az erdélyi Csíksomlyón.

A Medjugorjéig tartó utat nyolc nap alatt tették meg, közel száz kilométert tekertek naponta. A szállásuk egy része plébániákon volt, de több helyen apartmant kellett foglalniuk.

– Fantasztikus élményekkel gazdagodtunk az út során. Gyönyörű helyeken tekertünk, megcsodálhattuk Bosznia festői vidékét. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, kétszer esett, de akkor sem nagyon. A kánikula viszont nem könnyítette a dolgunkat, de minden rendben volt – mesélte Molnár Zoltán hittantanár, a csapat vezetője.

A csapatot 16 fiatal alkotta, a legfiatalabb 13 éves volt, a többiek zömében 18-19 évesek. Senki sem adta fel az utat, mindenki végigküzdötte a távot. A kerékpáros karavánt autó kísérte, mely vitte a csomagokat, az ételeket. Konzerveket és tartós élelmiszereket vittek magukkal, akadt olyan szállás, ahol főzhettek is.

– Sokan óva intettek minket az úttól, de pozitívan csalódtunk. Mindenhol nagyon kedvesen fogadtak minket. Az úton az autósok dudaszóval üdvözöltek minket és gratuláltak a teljesítményünkhöz. Egyik szállásadónk süteményt sütött nekünk, egy másik pedig hideg vizet hozott utánunk az úton – tette hozzá.

A zarándokút első állomása Baja volt, ahol a Belvárosi ­Ferenceseknél aludtak. A második állomáson, a szerbiai Eszéken a horvát–magyar kulturális intézet látta a csapatot vendégül, a tornacsarnokban alhattak hálózsákokban. Amikor átléptek Bosznia-Hercegovinába, az első pihenőhelyük Tolisa városa volt, ott a ferences rend fogadta be őket. Különleges rendnek számítanak, mivel 12 ferences él együtt egy helyen, ez a magas szám nagyon ritka manapság. Az út további részében már előre lefoglalt szálláshelyeken állomásoztak, mivel azon területek már muszlim vallásúak által lakottak voltak.

Visoko városa a Piramidák hegyei mellett található, a hegy különlegessége, hogy pontosan olyan, mint egy ­piramis. A hely Szarajevó­ szomszédságában fekszik, így a csapat a fővárost is megtekintette. Többek között azt a híres hidat, ahol az első világháború kitörése előtt lelőtték Ferenc Ferdinándot. Mire visszaértek a szállásra, két diákot, egy szülinapos ikerpárt torta várta a szállás tulajdonosa jóvoltából.

A következő nap Koinic ­városáig tekertek, mely a ­Neretva folyó völgyében, gyönyörű környezetben fekszik. Újabb állomás Mostar városa­ volt, ahol láthatták, hogyan ugrik egy ember a vízbe a 27 méteres öreg hídról, mely turisztikai látványosságnak számít. Megcsodálták az óvárosát, és véletlenül belecsöppentek egy városi ünnepségbe, 2005-ben pontosan azon a napon avatták fel a háború alatt megrongálódott, újjáépített hídat. Végül megérkeztek Medjugorjébe, ahol a fiatalok első útja a kegyhelyhez vezetett. Gyalog mentek fel a Jelenések hegyére, a nagy kereszthez.

Két és fél napot töltöttek el a városban. Egyik nap autóval elmentek a horvát tengerpartig, ami negyven kilométerre volt. A tengerpart környéke arról híres, hogy egykoron ott forgattak több indiánfilmet is. A Kecskemétig tartó hazautat már kisbusszal tették meg, a kerékpárokat utánfutóra ­tették.

– Nem egyszer volt olyan pillanata az útnak, amikor már semmi kedvünk nem volt visszaülni a nyeregbe, de hősiesen végigcsináltuk. Mivel ez egy zarándokút volt, mindenkinek megvolt a célja, amiért szeretett volna eljutni­ Medjugorjébe. Indulásunk előtt a Barátok templomában a misén megáldottak minket. A mise után egy hölgy odajött hozzánk, és elmondta, hogy van egy négygyermekes családapa, akinek sürgősen májátültetésre van szüksége. Kérte­, hogy érte is imádkozzunk az úton. Emellett sokan családtagjaikért imádkoztak, saját jövőjükért vagy egészségükért – árulta el Molnár Zoltán.