A japán-magyar szellemi hidat építette életével

Ünnepre gyűltek össze az érdeklődők és barátok csütörtökön a Katona József Könyvtárban: az Aomori Magyar-Japán Baráti Társaság első, Dr. Minamizuka Shingo japán történész professzor munkája előtt tisztelgő kiadványát mutatta be. Shingo szenszei maga is jelen volt a jeles alkalmon, ahol barátai és hazai kollégái körében beszélt személyes és szakmai életútjáról.

Az eseményen Kriston-Vízi József, a Kecskemét-Aomori Baráti Kör elnöke, Ramháb Mária és Kei Kuragane, a Japán Nagykövetség kulturális titkára köszöntötte a megjelenteket, majd a professzor vette át a szót.

Dr. Minamizuka Shingo gazdaság- és társadalomtörténész, aki a kelet-európai társadalmi változásokat kutatta tudományos pályája hosszú évtizedeiben. Magyarországra az 1956-os forradalom eseményei irányították a figyelmét, majd érdeklődése fokozatosan mélyült az ország és a régió történelme, társadalmi folyamatai iránt. A beszélgetésből kiderült, hogy Japánban igen szegényesek voltak a lehetőségek a magyar nyelv tanulására és úgy érkezett hazánkba a professzor, hogy orosz nyelvű újságokból, többek közt a Pravdából tájékozódott az országunkat érintő aktualitások felől. De kiváló mesterei voltak, mint például Bánszky Pál, és hamar elsajátította nyelvünket.

Dr. Minamizuka Shingo 1972 óta foglalkozik Kelet-Közép Európa és különösen Magyarország történelmével. 1977-ben kutatásai alapján írt egy tanulmányt az agrárszocializmusról, amelynek nagy hatása volt japán történészkörökben. Ezután gazdaságtörténettel kezdett foglalkozni és 1979-ben könyvet írt Magyarország Gazdaságtörténetéről, világgazdasági szempontból. Ebben az időben már előszeretettel forgatta a magyar népi írók műveit. Arra a megállapításra jutott, hogy az 1930-as évek népi mozgalmainak hatása felfedezhető az agrárszocializmusban, illetve az orosz-szovjet történelem viszonylatában kimutatható az agrármozgalmak hatása a szocializmusra.

Ezen a nyomon indulva kezdte kutatni a betyárságot és Rózsa Sándort, akiről könyvet is írt. Ugyanis a szocializmust alakító agrármozgalmakra a betyár-szentimentalizmusnak is hatása volt. Ezt a témát olyan újszerű módszertannal kutatta, hogy Ausztráliában, Koreában és Kínában is végeztek kutatásokat munkamódszere alapján.

A magyarul kiválóan értő és beszélő Shingo szenszei 1987-ben látogatta meg a magyar tanyavilágot (Tázláron is járt) és ebben az időben kutatta a bolgár történelmet, az ottani parasztszövetséget összehasonlítva hazánk agrármozgalmával.

A rendszerváltást követően társadalomszerkezet-változási kutatásokba kezdett a tanyavilágban. 1991 és 93 között 10 fős kutatócsoportjával 20 tanyát választottak ki és vizsgálták a rendszerváltás hatásait azok életére. A kutatás konklúziója elkeserítő volt: a vizsgált 20 tanyából csak 3-4-nek volt lehetősége a gyarapodásra, 10 stagnált és 6-7 tönkrement. Célja volt ilyen irányú kutatását egész Kelet-Európára kiterjeszteni.

Bánszky Pállal, Csatári Bálinttal szoros, évtizedes munkakapcsolatot ápolt, azonban elárulta a professzor, hogy nála nem válik szét a szakmai kapcsolat és a barátság, hiszen e kettő átjárható: ha jól működik a szakmai kapcsolat, magával hozza a barátságot. Shingo szenszei bevallása szerint otthon érzi magát Kecskeméten és Szegeden is.

Minamizuka Shingo elmondta, hogy élete minden kitüntetése, így a napokban átvett „Bács-Kiskun Megye Tudományos Fejlődéséért Díj” is nagyon fontosak számára. A díjak munkájának értelmét jelzik vissza, azt, hogy valami jót hozott létre és ezt ajándéknak tekinti.

Megtudhattuk azt is, hogy számos aktív, tehetséges fiatal veszi körül, akik folytatják elkezdett munkáját.

Shingo, a szellemi hídépítő

2016 őszén, az 1956-os forradalom 60. évfordulóján a Magyar Kormány hivatalos vendégeként ismét Magyarországra és Kecskemétre látogatott a professzor. Vendéglátói konstatálták, hogy ez az esemény indította el hazánk felé, valamint a professzor 2017 januárjában tölti be 75. életévét. E két jubileum nyomán határozott úgy az Aomori Magyar-Japán Baráti Társaság, hogy megkeresi egykori és mai barátait, kollégáit, tanítványait és elkészítik a bemutatott tisztelgő kötetet. A könyv köszöntőket, írásokat, visszaemlékezéseket tartalmaz, amivel a szerzők hálájukat fejezik ki a professzornak. Munkája felbecsülhetetlen a magyar történelmi tudás ápolása, kulturális kapcsolataink szervezése és a két nép közötti „szellemi hidak építése” terén.