A mezőgazdasági munkák miatt csak novemberben kezdődött az oktatás a tanyai iskolákban

E heti múltidéző cikkünkben felelevenítjük hogyan működtek az első tanyai iskolák Kecskeméten. Időutazásunkhoz a Petőfi Népe régi mellékletében, a Grátiszban megjelent múltidéző írásunkat vettük alapul, melynek forrása Horák Béla Tanyai (pusztai) népoktatás Kecskemét város külterületén (1856-1896) című könyve volt. Illusztrációként Sebestyén Imre gyűjtő hagyatékában lévő képeslapokból választottunk.

Tíz iskolában oktattak a tanyavilágban

Az előző múltidéző írásunkban kitértünk rá: A tanyai népoktatás az 1856/57-es tanévben kezdődött meg bérelt tanyaépületekben, Kecskemét város 15 négyzetmérföldes külterületén. Az 1857/58-as tanévben már tíz külterületi tanyai iskolában elindult az akkor érvényben lévő tan- és órarend szerint az oktatás. Az első tanyai iskolák a következő külterületeken létesültek: Alsó-Csődör, Felső-Csődör, Felső-Szentkirály, Monostorpuszta (1856-ban, az elsők között), Alsó-Szentkirály, Gátér (csak négy hónapig működött, helyette Szentlőrincen folytatódott a tanítás), Talfája, Úrrét, Városföld és Halesz (Ballószög) pusztán.

Olykor változott a tanítás helyszíne

A tanyai iskolák helye többször is változott, mert a tanyai lakosság évről évre szaporodott, és a tanyák elhelyezkedésétől függően kellett a legmegfelelőbb helyen kiválasztani az újabb tanyaépületet. Jó példa erre a városföldi tanyai iskola többszöri áthelyezése, amelyet legtöbb esetben a szülők kezdeményeztek. Ennek történetéről egy kis részlet is olvasható a könyvben. 

Egy órán át gyalogoltak az iskolába

„A kicsiny apróságok általában 1/2-1 órai gyaloglással jutottak el a kiterjedt tanyavilágból az iskolának kijelölt, bérelt tanyaépületbe. Hogy milyen utakon? Járt földút csak a Nagy Szegedi út és a Kis Szegedi út volt a környéken, illetve a körzetben. Minden tanuló úgy jött iskolába, ahogy tudott, árkon-bokron keresztül, sárban, vízben, télen pedig hóban. Még azt is meg kell jegyezni, hogy a kis tanyai gyerekek hiányos ruházatúak voltak, legtöbbjüknek alig volt lábbelije, csizmája. Különösen a nagycsaládos szülőknél okozott gondot a ruha, cipő, iskolai felszerelés hiánya, amiért legtöbbször az iskolaköteles tanulók közül csak egy gyermeket tudtak járatni iskolába egyszerre. Majd egy másik napon a másik, harmadik és negyedik, így felcserélve osztály és évtől függetlenül eljártak hetenként egyszer-kétszer iskolába.”

Ezen állapotok jellemzőek voltak a kecskeméti külterületi tanyai népiskolák többségére, mert hasonló körülmények voltak egészen a század végéig, de még az 1900-as években is előfordultak ilyen esetek.

A gyerekeknek otthon dolgozni kellett 

A tanyai (pusztai) iskolákban a tanítás ideje igazodott a mezőgazdasági munkákhoz is. A tanítás késő ősszel kezdődött és kora tavasszal már elszéledtek a tanulók. Az iskolai év hivatalosan novemberben kezdődött volna, de az elhúzódó mezőgazdasági, betakarítási munkák miatt a tanító kénytelen volt „bevárni” a tanulókat. Egy héten csak öt alkalommal, napi négy órában, megosztva délelőtt és délután folyt a tanítás. Pénteken nem volt tanítás, mivel a tanyasi emberek ekkor jöttek be a városba a heti piacra. Ezen a napon a gyermekek otthon a tanyákra és a jószágokra vigyáztak.

Fél évig tartott a tanítási idő

A gyermekek taníttatása a rövid néhány hónapos tanítási idő (a legjobb esetben 5-6 hónap) miatt csak a legszükségesebb tudnivalókra terjedt ki, így az írásra, olvasásra, számolásra és vallási ismeretekre (Biblia, Katekizmus). A következő tantárgyakat oktatták: hittan, betűismerés, hangoztatás, rendes olvasás, számtan, írásgyakorlat, egyházi szertartások és evangéliumi magyarázat. A vallási ismeretet mindkét felekezetnél a tanítók tanították, de évente két alkalommal az első félévi és a második félévi vizsgán részt vettek a felekezetek képviselői is. A római katolikus tanyai iskolákban „hitelemzők” tanították a hittant, de ellenőrizték a vallási ismeretek tanítását is. 

Sokféle tankönyv

A tankönyvek között volt ABC, Olvasókönyv, Biblia, Elemi katekizmus, „Roder” biblia (római katolikus iskolákban), „Írás- példány”, Énekes könyv, Bárány Ignácz (képezdei tanár) „Írva-olvasás tanmódja”.

Tantestületi értekezletek

A tanyai iskolák felállítása után mindkét felekezet – a katolikus és a református is – a korábbi gyakorlathoz hasonlóan évenként egyszer az iskolai év elején – a tanyai tanítókkal együtt – úgynevezett „tanítói tanácskozmányokat”, mai értelemben éveleji vagy évnyitó tantestületi értekezletet tartottak. Az ilyen tanácskozásokon ismertették például az iskola- ügyekkel kapcsolatos rendeleteket, felvetették és megvitatták a „tanszakba vágó” (a tanítás módszertanába tartozó) kérdéseket. E rend szerint folytak a későbbi években is egészen 1872-ig a tanítói tanácskozások a községi iskolák megalakulásáig.