Négy évtized alatt megháromszorozódott a tanulók száma a tanyai iskolákban

E heti múltidéző cikkünkben felelevenítjük a 19. század közepét, amikor is megnyitottak az első tanyai iskolák Kecskeméten. Időutazásunkhoz a Petőfi Népe régi mellékletében, a Grátiszban megjelent múltidéző írásunkat vettük alapul, melynek forrása Horák Béla Tanyai (pusztai) népoktatás Kecskemét város külterületén (1856-1896) című könyve volt. Illusztrációként pedig Sebestyén Imre gyűjtő hagyatékában lévő képeslapokat választottunk.

Sürgetővé vált a gyerekek iskoláztatása

Az előző múltidéző írásunkban kitértünk rá: 1830-as évek táján a kecskeméti gazdák már tömegesen költöztek ki családjukkal együtt külterületre. A kecskeméti tanyavilág kialakulása és ezzel együtt a kint élő lakosság számának rohamos növekedése egyre sürgetőbbé tette a családok gyermekeinek iskoláztatását. Már a 19. század első harmadában kezdeményezések voltak a tanyai gyerekek tanítására, de hathatós intézkedések csak másfél évtized múlva történtek. A tanyai iskolák felállításáról 1855-ben született meg a határozat.

Tíz helyen oktattak

A tanyai népoktatás az 1856/57-es tanévben kezdődött meg bérelt tanyaépületekben, Kecskemét város 15 négyzetmérföldes külterületén. Az 1857/58-as tanévben már mind a tíz külterületi tanyai iskolában elindult az akkor érvényben lévő tan- és órarend szerint az oktatás. Az első tanyai iskolák a következő külterületeken létesültek: Alsó-Csődör, Felső-Csődör, Felső-Szentkirály, Monostorpuszta (1856-ban, az elsők között), Alsó-Szentkirály, Gátér (csak négy hónapig működött, helyette Szentlőrincen folytatódott a tanítás), Talfája, Úrrét, Városföld és Halesz (Ballószög) pusztán.

Katolikus és református tanítók

A városi tanács pályázatot is hirdetett a tíz tanítói állásra. 1856. október 27-én két felekezet előzetes javaslata alapján megválasztották őket, hét római katolikus és három református vallású tanítót. Név szerint: Balla István, Dvorcsák Antal, Goór Péter, Haiter József, Kmeth József, Kovács Géza, Selem Antal, valamint Bereck Lajos, Beregszászi Dániel és Fazekas László.

A tanyai iskolák már kezdettől fogva községiek voltak, de a felekezetek felügyelete és vezetése alatt álltak 1872-ig. Az 1872-77 között lezajlott viták után váltak véglegesen községiekké, bel- és külterületen egyaránt.

Egyre több iskola nyílt

A következő évtizedekben nőtt az iskolák száma, az ezredéves évfordulóra, 1896-ra tizenhatra emelkedett, a mindennapi iskolába járó tanulók száma megháromszorozódott, az 1881/82-es tanévben az ismétlőiskolába járó tanulók száma szintén háromszorosára nőtt. 1880 és 1896 között újabb iskolák épültek, tágas, világos tanteremmel és kényelmes tanítói lakással. A négy évtized alatt több mint ötven lelkes, fiatal okleveles és középkorú helyi és vidéki születésű tanító oktatta nevelte a tanyavilág „tudásra szomjazó” gyermekeit nem kevés fáradtsággal, hivatástudattal és szeretettel. 

Többször változott az iskolák épülete

Az első tanyai iskoláknak a város által bérelt tanyaépületek biztosítottak helyet. A tanyaépületek bérbevételének összege függött a helyiségek számától. Az egy iskolaszobából és konyhából álló helyiség után évi 40 frt, két iskolaszobából és konyhából álló helyiség után évi 50 frt. haszonbért kellett fizetni. Az első években féléves (novembertől áprilisig), majd éves, a későbbiekben általános hároméves szerződéseket kötött a város a tanyatulajdonosokkal.

A szentlőrinci iskola például a római katolikus egyház tulajdonában volt, de ezután is fizette a város a megállapított bérleti díjat, annak ellenére, hogy római katolikus iskolaként működött.

A tanyai iskolák helye többször is változott, mert a tanyai lakosság évről évre szaporodott, és a tanyák elhelyezkedésétől függően kellett a legmegfelelőbb helyen kiválasztani az újabb tanyaépületet.

(Folytatjuk)