Kecskemét külterületén először tíz tanyai iskolában oktattak

Az iskolakezdéshez közeledve e heti múltidéző cikkünkben a régi tanyai iskolák világába kalauzoljuk el a nosztalgiázókat. Időutazásunkhoz a Petőfi Népe régi mellékletében, a Grátiszban megjelent múltidéző írásunkat vettük alapul, melynek forrása Horák Béla Tanyai (pusztai) népoktatás Kecskemét város külterületén (1856-1896) című könyve volt.Illusztrációként pedig Sebestyén Imre gyűjtő hagyatékában lévő képeslapokat mutatjuk be. 

Sokan költöztek külterületre

Kecskemét város külterületén már az 1780-as években nagy számban fellelhető volt a tanyai lakosság. Egy II. József császár korában végrehajtott felmérés szerint 1500 ember élt a város külterületén. Az 1830-as évek táján a kecskeméti gazdák már tömegesen költöztek ki családjukkal együtt. Tény azonban, hogy ebben az időben a tanács még hivatalosan nem engedélyezte ezt. A város körül a következő lakott külterületi helyeket jegyezték ebben az időben: Csődör, Talfája, Városföld, Szentkirály, Borbás, Úrrét, Szentlőrinc, Ballószög, Monostor, Bugac, Ágasegyháza, Köncsög, Matkó, Alpár.

Az első próbálkozások

A kecskeméti tanyavilág kialakulása és ezzel együtt a kint élő lakosság számának rohamos növekedése egyre sürgetőbbé tette a családok gyermekeinek iskoláztatását. Már a 19. század első harmadában kezdeményezések voltak a tanyai gyerekek tanítására, de hathatós intézkedések csak másfél évtized múlva történtek. Először 1838-ban vetődött fel egy jelentésben, mely arra utalt, hogy a taníttatásra ösztönzésül szolgálhatna, hogy később csak az a gyermek tanulhat mesterséget, aki tud írni, olvasni és számolni. 

Szabadságharc és pénzhiány

Miért váratott magáré mégis hosszú éveket az iskolák beindítása? Több okra is visszavezetik. Az első magyar közoktatási miniszter, báró Eötvös József ez irányú törekvése a szabadságharc miatt nem valósulhatott meg. Az önkényuralom éveiben a város a belterületi iskolák gondjaival volt elfoglalva, és természetesen pénzügyi okok is késleltették a tanyai iskolák bevezetését.

Néhány évvel később, 1853 végén, Haas Mihály császári és királyi főigazgató tett látogatást a kecskeméti iskolákban. Kevésnek találta a római katolikus iskolák számát, melyről jelentést is tett. Ezután többször is sürgették a városi tanácsot és a római katolikus egyházközösséget, hogy mielőbb rendezzék az iskolaügyet. Ezzel párhuzamosan már szorgalmazták a tanyai iskolák felállítását is. 

Iskolaügy rendezése

1855-ben a városi tanács bizottságot állított fel, azzal a céllal, hogy javaslatot dolgozzanak ki az iskolaügy mielőbbi tisztázására, rendezésére. 1855 szeptemberére készült el a végleges javaslat.

A javaslat tartalmazta többek között, hogy a katolikusok 14-re, a reformátusok 11-re kötelesek növelni az iskoláik számát. Ezen kívül a város saját költségvetéséből felállít egy római katolikus reáliskolát, egy katolikus és egy református vasárnapi iskolát három-három osztállyal és tíz mezei (pusztai) iskolát. A határozat kimondta azt is, hogy a tanítók ellátását, az iskolák belső szervezetét és felügyeletét az egyházakra ruházzák, magának csak az afölötti őrködést tartja fent. Minden egyházi iskolához saját vallásbeli tanfelügyelőt is kineveztek. Horváth Döme római katolikus, Csányi József református, Gömöry Frigyes evangélikus, Pacsu Gergely görög keleti vallású volt.

A mérföldkő 1855 volt

A tanyai iskolák felállításáról 1855-ben született meg a határozat, a rá következő évben összeírták a tanköteles tanulókat és a külterületi lakosságot, ezek tükrében határozták meg a tanyai iskolák területei elhelyezkedését a felekezetek – római katolikusok és református hívek – számarányának figyelembevételével. 

A tanyai népoktatás az 1856/57-es tanévben kezdődött meg bérelt tanyaépületekben, Kecskemét város 15 négyzetmérföldes külterületén. Az 1857/58-as tanévben már mind a tíz külterületi tanyai iskolában elindult az akkor érvényben lévő tan- és órarend szerint az oktatás.

Az első tanyai iskolák a következő külterületeken létesültek: Alsó-Csődör, Felső-Csődör, Felső-Szentkirály, Monostorpuszta (1856-ban, az elsők között), Alsó-Szentkirály, Gátér (csak négy hónapig működött, helyette Szentlőrincen folytatódott a tanítás), Talfája, Úrrét, Városföld és Halesz (Ballószög) pusztán.