Cserényi Gyula: Rendkívüli körülmények között kell bizonyítania alkalmasságát egy űrhajósnak

– Miért jelentkezett a magyar űrhajós programba?

– Sokrétű motiváció hozott a programba. Mindig nagyon fontos volt számomra a tanulás, és hogy képezzem magam. Nagyon élvezem, ha tanulhatok, és az űrhajós lét arról szól, hogy folyamatosan gyarapítom a tudásom. Másrészt a program során olyan kutatásokat végezhetünk, amelyek hosszú távon a földi életünket is megkönnyítik. Ezzel mindannyiunknak, köztük a saját gyerekeimnek is egy jobb életet tudok teremteni. Az is hajtóerőt jelent, hogy a fiatalabb generációnak példát mutassak abban, hogy Magyarországról, ebből a kis országból, és Kecskemétről tanulással, munkával, alázattal akár szó szerint a csillagos égig juthatnak.

– Milyen kutatásokat végez egy űrhajós a Nemzetközi Űrállomáson, és hogyan jelenik meg a haszna a mindennapokban?

– A HUNOR-program keretében öt alapkísérletet fog elvégezni  Kapu Tibor kutatóűrhajós kollégám a világűrben. Ezek közül az egyik növénytermesztéssel foglalkozik: egy rendkívül ellenálló paprikaféle tesztelése a célunk mikrogravitációs környezetben. Ezzel egy aszályosabb területen is telepíthető növényféle kialakításához tudunk hozzájárulni. Az pedig az űrkutatás szempontjából nagyon fontos, hogy a hosszú távú űrutazások során, vagy éppen egy mars- vagy holdbázison hogyan tudunk élelmiszert termeszteni. Gyógyszerkísérlet is fut a programban, amiben azt vizsgáljuk, hogy egy adott gyógyszer hatóanyagának minősége hogyan változik a kozmikus sugárzás hatására. Anyagtechnológiai kísérlet is folyik, ami azt célozza, hogy porból, például holdi regolitból egy habosítási technikával hogyan lehet építőanyagot készíteni mikrogravitációban. Ez jelentősen megkönnyítheti a tartós emberi jelenlét kialakítását idegen égitesteken, hiszen sokkal kevesebb alapanyagot kellene magunkkal vinnünk egy-egy ilyen bázis létrehozásához. Ha átfordítjuk földi valóságunkra, akkor pedig az is elképzelhető, hogy választ kapunk arra, hogy sivatagi körülmények között miként lehetne építőanyagot készíteni. A dozimetriai kutatás a sugárzástannal és sugárzásmérő eszközökkel kapcsolatos kísérleteket foglalja magába, végül integrált orvosi, távdiagnosztikai műszer kifejlesztése, illetve tesztelése is folyik majd űrbéli körülmények között.

– Villamosmérnökként mind az öt kutatási területben részt vehet, vagy csak abban, ami kapcsolódik a végzettségéhez?

– Kutató űrhajósokként már kevésbé számít az, hogy milyen előképzettséggel rendelkezünk. Az öt alapkísérlet mellett temérdek más, nyílt felhívásos kísérlet érkezett a programba. Ezért fontos a sokoldalúság, mert képesnek kell lennünk arra, hogy betanuljuk a különböző kísérleteket, amik lehetnek építőanyaggal, vagy éppen orvosbiológiával kapcsolatos kutatások.

– Előadásában említette, hogy a mentális és a fizikai jellegű felkészülés komoly kihívást jelentett. Milyen feladatok voltak a kiválasztás és felkészülés során?

– A mentális állóképességünk az elmúlt 14, sőt 28 hónapban folyamatos tesztelés alatt állt. Nagyon intenzív válogatás és képzés volt, amely során folyamatosan vizsgálták a reakcióinkat is. Minden oktatás, akár az orosz nyelv-, vagy az asztrofizika órák, akár az Európai Űrügynökség működésével kapcsolatos képzések során azt is kiértékelték, hogy miként oldjuk meg az adott feladatot. Mindezek mellett rengeteg szimulációs tréningünk volt, akár az amerikai partner Axiom Space-szel, de részt vettünk szárazföldi és vízi túlélőképzéseken, műrepülő-tréningen, és egy Airbus A320-as repülő szimulátorában is. Ezeket a kiképzési elemeket mind úgy alakították ki, hogy tartalmazzanak bizonytalansági, vészhelyzeti tényezőket, így vizsgálták a koncentrációs és stressztűrő képességünket.

– Ha úgy alakul, hogy ön nem jut fel a világűrbe, miként járul hozzá a kutatáshoz itt, a Földön?

– Kapu Tiborral párhuzamosan zajlik a kiképzésünk, én is megkapom az űrhajósok küldetésspecifikus tréningjének mintegy 90 százalékát. Emellett az én kiképzésemben lesznek olyan elemek, amik kifejezetten a küldetésirányító központban való operációs feladatokat foglalják magukba. A kísérletek elvégzését ugyanúgy megtanulom, mint Tibor, akivel folyamatosan tartjuk majd a kapcsolatot, és párhuzamosan végezzük a munkát, így valamilyen módon odafent leszek én is.

– Milyen testi, illetve pszichés adottságok szükségesek ahhoz, hogy valaki űrhajós legyen?

– A jelentkezés paraméterei adottak voltak: többek között minimális és maximális magasság, minimális testtömeg-index, megfelelő látás- és hallásparaméterek, a diploma megléte. Ez már egy szűrő volt. Hogy mitől jó egy űrhajós, az a felkészülési és kiválasztási folyamat során dől el, hiszen az űrhajósnak folyamatosan tanulnia kell. Az űrhajósok életük legnagyobb részét a földön töltik, azzal hogy képzik magukat és edzenek. A fizikai felkészülés változó attól függően, hogy milyen célok vannak éppen kitűzve, de a képzés állandó. Az űrhajós fontos tulajdonsága a multifunkcionalitás. Azt szoktam mondani, hogy olyanok vagyunk, mint a svájci bicska. Járatosnak kell lenni a vonatkozó tudományokban, átjárható tudást felépíteni, éppen ezért nem a specializáció a fő kívánalom. Nagy hangsúlyt helyeznek a pszichológiai jellemzőkre a kiválasztás során, ez az egyik legmarkánsabb szűrő, hiszen az űrbéli környezetben, bezártságban, stressz alatt és nagyon szigorú körülmények között kell dolgozni.  

– Mindig űrhajós szeretett volna lenni?

– Gyermekként volt olyan névjegykártyám, amire rá volt írva, hogy Cserényi Gyula sebész, autóversenyző, űrhajós, mérnök, ilyen sorrendben. Ebből a sorból a mérnöki pályát megvalósítottam, most pedig űrhajósként dolgozhatok. Ebből is látszik, hogy szerettem volna, viszont a mi generációnknak nem adatott meg a lehetőség, hogy tudatosan erre készüljünk. Reméljük, hogy a HUNOR-program példa lehet a fiatalabbaknak is, hogy immár itt a lehetőség, és ha valakinek ez a célja, egészen korán elkezdhet készülni rá.

– Milyen utat járt be azóta, hogy 2002-ben elhagyta az Arany János iskola padját?

– A Kecskeméti Református Gimnáziumban folytattam a tanulmányaimat, ahol világossá vált, hogy nagyon sokféle irányba az érdeklődésem: biológia, fizika- és matekfaktos is voltam, kémiából országos versenyekre jártam. Érdekelt az összes természettudomány. Volt, amikor orvosnak, volt, amikor állatorvosnak készültem. A gimnázium után végül a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen villamosmérnöknek kezdtem el tanulni, ahol az erősáramú villamosmérnöki szakirányt választottam. Azóta nagyon sok különböző szakmai képzettséget halmoztam fel. Mindig törekedtem arra, hogy a lehetőségeimhez mérten további tudásra tegyek szert, és mindezek mellett párhuzamosan a sport is része legyen az életemnek. Mielőtt űrhajós lettem, a hatvani Bosch gyárban dolgoztam üzemeltetési területen, az erősáramú rendszerek szakértőjeként, villamos főmérnök és karbantartási csoportvezető pozícióban.