Hatalmas érdeklődés: Dunszt István kiállítása nyílt meg az Ifjúsági Otthonban – galériával

Az ismert kecskeméti alkotóművész újabb képeit tekinthették meg az érdeklődők az Ifjúsági Otthon Diákgalériájában. A közönség azonban olyan nagy számban érkezett, hogy a közel száz fős vendégsereg végül a szomszédos tükörteremben hallgathatta meg a megnyitót.

Dunszt István sokoldalú ember: nemcsak alkot, évtizedeken át volt a kecskeméti röplabda sport egyik vezető szakembere, de a zene is élete része. Így senki nem lepődött meg azon, hogy gitáron Elvis dalt játszott, énekkel kísérték családtagjai és egykori tanítványai. 

A zenei csemege után Acsai Rita, a Hírös Agóra munkatársa, a kiállítás szervezője köszöntötte a résztvevőket, majd Szappanos István festőművész méltatta barátját, Dunszt Istvánt. A régi szép idők felidézésével sokak arcára csalt mosolyt. Nemcsak a művészet köti össze őket, hiszen barátok is. Egykoron a Katona József Gimnáziumban osztálytársak voltak. Később többször is egy iskolában tanítottak, például az ÉZI-ben vagy a Refiben. Még a Pedagógus Énekkarban is együtt énekeltek. Elmesélte, hogy gimnáziumban ének osztályba jártak. Már akkor látszott Dunszt István művészi érzéke, tanórákon sorra ontotta a karikatúrákat. A humoros rajzok mindig csak addig torzították az embereket, hogy azok ne legyenek bántóak. Nagyon jó művésztanár vette szárnyai alá, Palkó József. Ennek eredménye, hogy Dunszt István alkotásai könnyedek, lendület és dinamizmus jellemzi valamennyit.

A kiállítás december 1-jéig megtekinthető. A tárlat kapcsán a következőket írta a festőművész önmagáról.

– Egész életemben – már kisgyermek koromtól – végigkísért a környezetemben élők véleménye a jó rajztudásomról, s ez buzdított, hatott rám, arra bíztatva, hogy a folyamatos gyakorlás révén – természetesen önmagamnak is örömet okozva – fejlesszem azt. Az 1957-ben útnak indított Országos Nevelő Intézetben, a sors akaratából, az ottani nevelőtanárok között dolgozott Palkó József festőművész, rajztanár. A képzőművészeti körében igen magas szintű képzésben részesültünk. Ez a kincs a mai napig hat, meghatározva az egész lényemet, habitusomat, annak ellenére, hogy az egyéni életutam, a pályaválasztás során egészen más útra vezetett. Különös módon mégis hálás vagyok az életutam „rendezőjének”, ugyanis ez a kettősség bearanyozta a mögöttem hagyott munkában eltöltött éveimet. Mindkét oldal – a testnevelés és a művészeti hajlam és tevékenység is teremtett/eredményezett sajátos harmóniát. Amióta nyugdíjba vonultam, tanári és sportedzői munkámat az utánam jövő fiatalokra bíztam, és egyre inkább a rajzolás, a festés, vagyis a művészeti énem került előtérbe. Naponta gyakorolhatom a kedvelt időtöltést, az alkotómunkát. A grafikus ábrázolás, a művészi rajz talán az eredeti erősségem, de külső, szakmai vélemények szerint a színes olaj-munkáimban is megjelenik az imént említett készség.

Az alkotómunkám során tematikailag nagyon széles a spektrum. Kedvelem a városi tájképeket, az emberábrázolást, a ,,karikatúrára portrézást". Megunhatatlanul nagy szerelem a Baján töltött nyári szabadságok idején a Duna, vagy az utóbbi években az alpári Holt-Tisza ábrázolása. A rajzmappám és a rajztollam állandó útitársaim, így az utazások során bármikor előkaphatom őket, ha megállok úton-útfélen, és már mehet is a látvány megörökítése – mondta a festőművész.