Súlyos motorbaleset után amputálták a lábát, ma protézissel edz Trisz Zoltán

– A motorbaleset után az első napokban azt gondolom, hogy mint minden normális ember – nehezen fogadtam a bal lábam amputálását, de később próbáltam összeszedni magam. Három lányom van, milyen példát mutatnék nekik, ha elhagynám magam és összerogynék, de nem is vagyok az a fajta. Amikor a gyógytorna közben mondták a gyógytornászok, hogy majd erőnléti edzés is kell, akkor Ralbovszki Valéria volt az első gondolatom. Nem volt kérdés számomra, hogy Baján ő tudna velem foglalkozni – nyilatkozta Trisz Zoltán, aki miután amputálták a lábát újra talált motivációt az életben.

Nem csak amputálták a lábát, a karját is öt helyen műtötték

– Nekem nem csak az a problémám, hogy hiányzik az egyik lábam – amit most épp kicseréltek egy jobb minőségűre – hanem a teljes baloldalam összetört. A bal karom öt helyen volt műtve. Könyökcsere is volt. A bal karomat is tornáztatni kell, fontos az izomstimuláció is. Tehát a rehabilitációs gyakorlatok mellett, kardiórehabilitáció , sőt azt gondolom, hogy a mentális egészség rehabilitáció is zajlik itt – tette hozzá Trisz Zoltán.

Rehabilitációval, baleset utáni felépüléssel évek óta foglalkozik Ralbovszki Valéria, de ilyen esettel még nem találkozott. 

A rehabilitáció igazi kihívás

– Ha valaki rehabilitációs programot szeretne kérni tőlem, az sokkal izgalmasabb számomra, mint a fogyás. Azt gondolom a fogyás problémája az esetek 99 százalékában az evéssel függ össze, hogy nem mozog valaki eleget és jóval többet eszik, mint amennyit kellene. Amíg egy rehabilitáció esetében, Zoli esetében is, amikor egyik végtagját elveszti az ember attól kezdve önuralomra is szükség van, és természetesen még sok minden másra is, hogy összeszedje magát és elkezdjen foglalkozni saját magával. Ez egy egészen más műfaj, mint az hogy kinyitom a hűtőt vagy becsukom. Itt komoly kihívásokkal kell szembenéznünk – mondta el Ralbovszki Valéria.

A rehabilitáció során az akarat a legfontosabb

–  Elég nagy törés egy ember életében egy ilyen helyzet. Ilyen feladatom még nem volt, de hasonló már igen. Azt tudtam, hogy a legfontosabb az akarat. Zoliról pedig tudtam, hogy hatalmas akaratereje van, az enyém is az, ebből tudtam, hogy valami jó sülhet ki. Elhívtam egy próbaedzésre, nagyon vidáman érkezett ő is, én is, de őszintén mondom, akkor még nem tudtuk, hogy mi vár ránk. Az első edzés is nagyon jól sikerült, szerencsére onnantól kezdve máig is kitartott és remélem még továbbra is így lesz. Természetesen voltak nehéz pillanatok, amikor feltörte a protézis a lábát, meg egyéb zavaró tényezők is voltak. Nem mindig mosollyal találkozik az ember ilyenkor. Volt olyan is, hogy azt mondta, elég volt, nem bírta tovább és abbahagytuk az aznapi edzést – részletezte az edző. Hozzátette: az egyensúlyra külön energiát kell fordítani. 

– Az ember nem is gondolná, hogy egy egyszerű gyakorlat, egy harang vagy egy evezés milyen nehéz, mennyi mindenhez kell mindkét lábunk. Az egyensúly megtartása milyen nehéz, ha az egyik láb hiányzik. A baleset utáni felépülésben az izomstimuláció, a tartásjavítás, a rehabilitációs gyakorlatok mind igazi kihívást jelentettek, még jelenleg is. Zolival most tanuljuk újra, neki ez hiányzik és tanuljuk azt is, hogyan tudjuk összerakni ezt az egészet, úgy mintha százszázalékos lenne és az is lesz – hangsúlyozta az edző.

Izomerősítés, erőnléti edzés, kardio-rehabilitáció is szerepel Zoltán edzéstervében

Az elmúlt öt hónapban annyira fejlődött, hogy már bátran mozog, a hétköznapi életben is tevékenykedik otthon, de a célja, hogy visszamenjen dolgozni. Gépkocsivezetőként dolgozott és ezt szeretné újra csinálni. Szerinte az automata váltós autókat már könnyedén elvezethetné. 

– Meg lehet tanulni ilyen lábbal vezetni és azt gondolom, hogy a legfontosabb hogy ne hagyjam el magam, optimista maradjak. A családomnak, lányaimnak példát akarok mutatni – fogalmazott Zoltán.

Sokan elhagyják magukat egy baleset után

A rehabilitáció során nagyon sok emberrel találkozott, akik közül sokan elhagyják magukat. 

– Inkább elücsörög a kerekesszékben. Nem próbálkozik, csak a rokkant elektromos kocsijával mozog. Várja a segélyt, abból elvan. Én soha nem hagytam magam. A jelenlegi helyzet egy kihívás számomra. Nem azt látom benne, hogy most vége az életemnek, hogy kész innentől már semmi nem fog történni, hanem én azt látom, hogy ez egy kihívás és én ezt meg tudom csinálni – jelentette ki Trisz Zoltán, aki szerint a munka világába való visszatérést a bürokrácia nem támogatja, de nem igazán érti, hogy miért.

– A kérdés most az számomra, hogy kell-e valakinek egy ilyen ember? Pedig én azt gondolom, hogy ha lehetőséget kapok rendkívüli módon végezném a munkám – zárta gondolatait Trisz Zoltán.