Kísértés extra: Linda mesélt a reality show-ban szerzett élményeiről

A Kísértésben szereplő Zsíros Linda színésznő nem ismeretlen a filmes és színházi szakmában. A rivalda az élete, de a valóságshow egy új terep volt számára is. 

– A Bács-Kiskun vármegyében élők örömére A Kísértésben három főszereplő is ebből a megyéből származik, Te, Inge és Lóri. Mesélj magadról! 

– Csengődön nőttem fel, ott végeztem az általános iskolát. Szentesen, a Horváth Mihály Gimnázium drámatagozatán folytattam tanulmányaim, majd jött a Színház- és Filmművészeti Egyetem. 14 éves koromban elköltöztem Csengődről, de a mai napig havonta, kéthavonta hazajárok a családomhoz. Sajnos édesapámat már elvesztettük, de édesanyámmal nagyon jó a kapcsolatom.

– Mivel foglalkozol jelenleg?

– Szabadúszó színésznőként most éppen TikTok-videók és más socialmedia-kampányok reklámarca vagyok. Előtte öt évig Kaposváron, a Csiki Gergely Színházban játszottam. Eddig elsősorban színházi munkáim voltak, de a pályám során több magyar filmben és sorozatban is láthatott a közönség.

– A Kísértés még nagyobb ismertséget hozott számodra. Ennek van pozitív hozadéka a szakmában?

– A reklámiparban mindenképpen, hiszen ismertségemmel még több embert tudnak elérni, megszólítani.

– Miért döntöttél úgy, hogy színésznőként jelentkezel A Kísértés reality show-ba?

– Soha nem teregettem ki a magánéletem a sajtó és a nagyközönség előtt. Gergővel azonban nagyon hektikus volt a kapcsolatom. Közösen egyeztünk meg abban, hogy mivel mi nem tudunk egymással dűlőre jutni a jövőnkkel kapcsolatban, nézzük meg, mit hoz ki belőlünk A Kísértés. Van-e közös jövőnk, erre kerestük a választ, és meg is kaptuk.

– Utólag is jó ötletnek tartod, hogy odamentetek?

– Igen. Bár drasztikus döntés volt a műsorban keresni a választ, de tudtuk, a 10+10 kísértő segíteni fog. A való életben én egy határozott, érett, jó értékrenddel bíró nő vagyok, a munkámban a maximumot nyújtom, de ebbe a kapcsolatba beletört a bicskám. Ezért volt jó A Kísértés szigete.

– Gondolom, színésznőként a kamera nem okozott gondot. Jól érezted magad a szigeten?

– Imádtam. A kamerák előtt otthonosan mozgok, nem jelentett problémát. A furcsa az volt, hogy 24 órában be voltunk mikrofonozva, és folyamatosan vették minden pillanatunkat. Néhány nap után azonban már ez sem tűnt fel. 

– A tévé képernyőjén az jött át, hogy a többi csajjal, Dorinával, Brigivel és Ingével jóban voltál. Tartjátok a kapcsolatot?

– A forgatások tavasszal voltak, azóta is jóban vagyunk. Sokszor beszélünk, főként Brigivel, aki szintén a fővárosban él. De a többiekkel is, ráadásul Inge kecskeméti, közel lakik a családomhoz.

– Most, hogy jó pár rész lement A Kísértésből, érzed a nézők szeretetét?

– Igen, és nagyon jó érzés. Nem szálltam el magamtól, én ugyanaz a nő vagyok, aki eddig. BKV-zok és ugyanabba a kisboltba járok vásárolni. A minap is egy srác odajött hozzám a kisboltban, és megkérdezte, hogy lehet az, hogy én még mindig ebbe a kis üzletbe vásárolgatok. Emellett sokat jelentenek a számomra a fiatal, tizenéves lányok üzenetei, akik példaképnek tartanak, amiért ilyen erős vagyok egy szakítás után.

– Nézed A Kísértést?

– Természetesen, számomra és persze valamennyiünk számára most rajzolódik ki, mi is történt valójában a másik villában. Mi csak a rövid videókat láttuk akkor, semmit sem tudtunk. Nagyon jó egyben látni mindent.

– Szinte hidegzuhanyként érte a nézőket, hogy néhány nap után hazaküldtek A Kísértés szigetéről, mivel Gerivel szakítottál végleg. Hogyan ért téged ez a döntés?

– Teljesen jogosnak érzem, hogy el kellett hagynom A Kísértés szigetét, hiszen ez a műsor „A párok próbájára” épül, így a szakítás okkal jelentette azt, hogy haza kell utaznom. Viszont döbbenetes űrt éreztem, hogy már nem találkozom a többiekkel, akikkel épp addigra úgy összenőttünk. Tulajdonképpen olyan érzés volt, mintha kicsit velük is szakítottam volna.

– Geri számára is véget ért A Kísértés című műsor. Milyen most a kapcsolatotok? 

– Mindketten éljük a saját életünket, nem kommunikálunk, és ez így van rendjén, mert már nincs miről. Én azt vallom, a szépre érdemes emlékezni. Innentől egyetlen feladatom van: a jövőbe tekinteni. A munka mindig is gyógyír volt számomra, ez most sincs másként, ami pedig a magánéletemet illeti, biztos vagyok benne, hogy idővel minden puzzle darab a helyére kerül.