Brutalitás

Az elmúlt pár hétben egészen megdöbbentő, brutális támadások, (öngyilkossággal kísért) gyilkosságok borzolták a kedélyeket Bács-Kiskunban. Hírportálunkon is beszámoltunk róluk, és azt hiszem, nem lehet szó  nélkül elmenni mellettük. Persze, mindig is történtek időről időre erőszakos bűncselekmények, de valahogyan mostanában igencsak koncentrálnak jelennek meg.

Egy, a viselkedéselemzés, a profilozás alapjainak megteremtéséről szóló könyv olvasása arra ösztönzött, hogy elgondolkodjak ezeknek a tragédiáknak az okain. Természetesen, nem vagyok sem nyomozó, sem pszichológus, de az emberi elme és lélek működése nagyon is érdekel. Nehéz nem arra gondolnom, hogy aki ilyen szörnyűséget követ el, ráadásul azután véget vetnek a saját életének (is), lényegében mindvégig időzített bombaként létezett.  Sőt, az egyre gyakoribbnak látszó agresszió, féktelenség, felelőtlenség egy társadalom morális helyzetét is visszatükrözi, nem csak az egyénét. 

Bármennyire is egyre többet tudunk a lélek gyógyításának fontosságáról, még mindig sokan élnek évtizedek óta feldolgozatlan traumák fogságában, alkudnak meg mérgező kapcsolatokban és zárkóznak el önmaguk jobb megismerésétől. Csak élnek egyik napról a másikra, érzéketlenné válnak a mókuskerékben. 

Tudom, hogy vannak pszichiátriai kórképek, melyeknek megléte dekódolja az ön- és közveszélyes viselkedést, de úgy érzem, hogy sok tragédia megelőzhető lenne, ha már a gyermekeket is arra nevelnénk, hogy a mentális és lelki jóllétért dolgozni kell, mert ez az alapja annak a létezésnek, amire azt mondjuk, „szépen élnek”.