72 órás szabály 

Napjaink gazdasági helyzete miatt érdemes kissé tudatosabbnak lenni a pénzügyeink terén. A spórolás, a félretett pénz megléte még sosem volt ennyire fontos. A spórolás nem a pénz, hanem sokkal inkább a tudatállapot és a viselkedésmód kérdése. A lényeg, hogy a jövőbeni szükségleteinket, a jelen idejű vágyaink elé tudjuk-e helyezni. A spóroláshoz meg kell tanulni nemet mondani.

Nem vagyok egy „tékozló” fiú, de azok közé sem tartoztam, akik a fogukhoz verik a garast. Általában megfontolom, mire költöm a verejtékes munkával keresett pénzemet. A csábításnak azonban néha nagyon nehéz ellenállni. A lehetőségeimhez mérten én is próbálok lavírozni, ám ez nem megy mindig olyan egyszerűen. Vannak dolgok, amikről nem tudok, vagy nem akarok lemondani, bármennyire szeretnék, de esetenként megpróbálok valamilyen kompromisszumot kötni magammal. Sikerült is rábukkanni néhány olyan dologra, amivel javítani tudok anyagi helyzetemen. A méregdrága étterem helyett leginkább az otthon nyugalmában költöm el az ebédet vagy a vacsorát. A bevásárlóközpontok polcrengetegében bolyongva próbálom tudatosítani magamban, hogy nem a paradicsomban járok, ahol semmiért sem kell fizetni.

A spórolásnak emellett még számos trükkje van. Közülük számomra a legszimpatikusabb a 72 órás szabály. Mielőtt meg szeretnék vásárolni valamit, amire nincs azonnal szükségem, felkerül a képzeletbeli listára. Ha három nap múlva még mindig meg akarom szerezni, meg is veszem. A taktika nem minden esetben válik be, ám ez nem akadályoz meg abban, hogy folytassam a spórolást. A felesleges pénzszórásról ugyanis nem lehet 72 óra alatt végképp leszokni.