Szimbiózis

Tavasszal, amikor már összetéveszthetetlenül érzem bőrömön a napsugarak melegét, mindig bizseregnek a sejtjeim. Tele vagyok lendülettel, hittel és pozitív gondolatokkal. Jóleső érzés, hogy ennyi is elég a szebb napokhoz. Azt hiszem, sokan vagyunk így ezzel. Egyszerűen, mintha minden nehézséget legalább egy leheletnyivel könnyebb lenne elviselni akkor, amikor színesek a fák, kék az ég, csicseregnek a madarak és süt a Nap. Ilyenkor arra gondolok, ez is hűen tükrözi, mennyire összetartozunk a természettel, milyen fontos lenne, hogy sose távolodjunk el a minket körülvevő környezettől. Ami épp úgy változik, ahogyan mi is, így nem meglepő, hogy könnyen tudunk kapcsolódni épp aktuális állapotához.