Sziszifusz

Nem vagyok egy földművelő típus, de mindent megteszek annak érdekében, hogy kicsiny kertem rendben legyen. Időben elvégeztem a szokásos teendőket, ám a tavasz szokott némi bosszúságot tartogatni számomra. Zsebkendő nagyságú birtokomat képesek a gyomok az egyik pillanatról a másikra ellepni. 

Bátran felvállalva a sziszifuszinak tűnő küzdelmet, nem használok drága, az egészségre és az állatokra is ártalmas gyomirtókat, inkább ásóval, kapával, puszta kézzel látok neki a nemkívánatos társbérlők kitessékelésének. Az utóbbi években néhány erőkímélő házi praktikát is kipróbáltam. Először újságpapírral, később szalmával borítottam be a gyomokat, hogy ne érje őket napfény. A szakemberek tanácsára almaecettel és a szódabikarbónával is megpróbálkoztam. Ahogy a többi, nekem a kukoricadara sem vált igazán be, a muhar, a kövér porcsin és a disznó paré továbbra is vígan süttette magát a tavaszi napfényben. A forró víz, hiába locsolgattam szét, nem „sokkolta halálra” a gyomokat. 

Az alternatív megoldások egyike a kisebb lángszóró is hatékony a gyomnövények ellen, ám koránt sem mindegy, hogy mit perzselünk le. A sok kísérletezés közben rá kellett jönnöm, hogy a veteményessel rendelkezők egyik legjobb fegyvere és barátja mégis csak a kapa. Ahhoz, hogy rendben legyen a kert és eltűnjenek a gyomok, a furfangos praktikák helyett inkább érdemes a bevált ősi szerszámokra hagyatkozni, észben tartani, hogy ami szép és hasznos, azt munkával adják.