Parkolóprobléma

Próbáltam megállni a dugig tömött parkolóban, de nem volt hely. Vagyis lett volna, ha az előttem haladó terepjárós hölgy egy parkolóhely helyett nem kettő foglal el. A negyvenes nő halálos nyugalommal libbent ki a járgányából, mint aki jól végezte dolgát. − Hölgyem, ha jobban odafigyel, nekem is jutott volna hely! − nem tehetek róla, de kiszakad belőlem az indulat. A nő megsemmisítő pillantást vetett felém, és csak annyit mondott flegmán: − Muszáj volt beszólni? Nem volt muszáj, de nem is vártam, hogy úriembernek könyveljen el. A nőben tovább dolgozott az önérzet, és az arcomba vágta, hogy biztos jobban fogok aludni, hogy „felelősségre” vontam. Magamban igazat adtam neki, hisz ettől nem lett jobb a helyzet, az ábrázatát látva megjegyzésem nem is szolgált tanulságul a számára.