Illem

A minap szembe jött velem az új szomszédom. Bár jól tartom magam, láthatta, hogy legalább húsz évvel vagyok idősebb nála, így neki lenne ildomos üdvözölni. Ám egyetlen sem szó nem hagyta el ajkát. Mikor mellém ért hangosan ráköszöntem. Úgy nézett rám, mint egy ufóra a jeti, majd hang nélkül elballagott. A három hónapos csecsemő már különbséget tud tenni férfi, női, rokon vagy ellenszenves ábrázatok között. A kamaszok első pillantásra fel tudják mérni a szembejövők fontosabb ismérveit, nemi, életkori, faji hovatartozását. Az arcfelismerésre vélhetően az új szomszédom is képes, a problémát az alapvető illemszabályok hiánya okozta. A francia király XIV. Lajos például a szolgálóit is ugyanolyan rajongással köszöntötte, mint a legcsillogóbb udvarhölgyeket. Az uralkodónak, ha ma élne, megítélésem szerint nem jelentene gondot az előtte vagy a mellette lakót üdvözölni.