A csomagolás

Évtizedek óta zajlik a vita a műanyagból készült használati eszközök, a csomaglóanyagok, zacskók és táskák különböző környezeti hatásairól. Az intő jelek ellenére a világ műanyagéhsége nem csillapodik. Amíg az 1950-es években nagyjából 1,5 millió tonna műanyagot állítottunk elő globálisan évente, addig 2018-ban már 359 millióra rúgott ez a szám. Az elmúlt huszonnégy évben annyi műanyagot termeltünk világszerte, amennyit az elmúlt évszázadban összesen. A nejlon zacskók, a PET-palackok kétségkívül kedvező megoldást jelentenek a gyártóknak és a forgalmazóknak, mivel ezen költségek nagy részét velünk, fogyasztókkal fizettetik meg. 

A legszembetűnőbb példák egyike az árucikkek túlcsomagolása. Annak érdekében, hogy valamit gyorsan és nagy mennyiségben el tudjanak adni, kedvet kell csinálni hozzá. Ebből adódik, hogy a termékek csomagolásával szemben is rendkívül nagyok az elvárások. A legfontosabb követelmény az áru biztonsága, a szállítás közbeni károk elkerülése, illetve minimalizálása. A legnagyobb hangsúlyt azonban az esztétikum adja, és a legtöbb gyártó nem is sajnálja bele az anyagot. Köztudott, hogy az alapanyag-kitermeléstől a gyártáson és használaton át a hulladékká válásig a műanyag teljes életciklusa során szennyez. Ma már nincs olyan hely a Földön, ahol ne találnánk mikro- és nanoműanyagokat. Amennyiben nem következik be gyökeres változás, a műanyaghulladék mennyisége negyven év leforgása alatt a háromszorosára nő.

A hozzáértő szakemberek úgy vélik, hogy a gyártóknak kellene elgondolkodniuk azon, hogy a töméntelen mennyiségű műanyaggal mekkora környezeti károkat okoznak. Úgy vélem, hogy mi, fogyasztók kevésbé tetszetős csomagolással is beérnénk, e módon hozzájárulva bolygónk egészségének megőrzéséhez.