Különleges pillanat

Mester-Horváth Nikolett

Magam sem tudom miért, de a napokban azon gondolkodtam, mi volt életem legkülönlegesebb pillanata. Nehéz megválaszolni, mert az emberi emlékezet sajátos módon működik, sok minden megszűri mire, hogyan, vagy egyáltalán emlékezünk-e. Ahogy az is könnyen lehet, hogy a különleges szó alatt sem pontosan ugyanolyan érzésekre, emlékekre asszociálunk. 

Ami alapján jómagam úgy érzem, eddigi életem két legkülönlegesebb pillanatát is idén éltem át, azt az érzések komplex és elemi erővel ható volta, valamint megismételhetetlensége adja. Számomra ezt jelenti a különleges.
Az egyik ilyen pillanatot akkor éltem át, amikor New Yorkban ott állhattam a huszonkét évvel ezelőtt ledőlt World Trade Center ikertornyainak helyén. Rendkívül torokszorító érzés volt a történelem egy ilyen fontos és tragikus eseményének a helyszínén állni. Ma is könny szökik a szemembe, amikor erre gondolok. Különös: miközben szárnyalok a boldogságtól, amiért eljutottam Amerikába, elszorul a szívem az értelmetlen pusztítás után hagyott űrt szimbolizáló két, hatalmas medencét nézve, a zubogó vizet hallgatva. Sosem fogom elfelejteni.

A másik, vélhetően az egész életemet meghatározó különleges pillanat az volt, amikor a kórházi ágyban fekve, a műtétem után hallhattam édesanyám szájából, hogy bizony pontosan azt a betegséget találták nálam, amire az utóbbi években már gyanakodtam. Ami óriási mértékben nehezítette, hogy életem legnagyobb vágya egyszer valóra válhasson. Azonnal eleredtek a könnyeim, amikor megtudtam, hogy végre kiderült, mi a baj, és hogy jól tettem, amiért mentem az igazam után, nem engedve, hogy újabb évek teljenek el hasztalan. Óriási visszaigazolás volt ez arról, hogy bátran merjek bízni önmagamban, hisz talán ennek is köszönhetem, hogy  az épp aktuális, erős fizikai fájdalom közepette ujjongott a lelkem. Életem legfelszabadítóbb érzése volt!

Elcsépeltnek tűnhet a gondolat, de nem lehetek elég hálás ezekért a pillanatokért. Talán nem is olyan meglepő, hogy életem két legkülönlegesebb élménye magában hordozza a fájdalmat is. Ilyen az élet. Néha sűrű évet tartogat, a szó legszebb értelmében.